Megvan az idei

Mármint az idei évi kreatívlekvár.
Gyömbéres-citromos körte-füge. Fehérborral persze. 
Nem sokon múlott, hogy kicsússzak a fügeszezonból, a körtéről nem is beszélve.
Különlegessége, hogy a belereszelt friss gyömbérnek köszönhetően tényleg csípős, de csak épp kedves-pikánsan. 
További különlegessége, hogy a türelemnek és a lekvárfőzés közbeni, cseten érkezett anyai párkapcsolati intelmeknek hála, kellően kemény lett, úgy értve, hogy nem totál-folyékony. 
Ami a korábbinál tapasztaltabb készítőre és hosszabb várható élettartamra utal.

A türelemről még lesz szó a közeljövőben. Csak győzze kivárni a T. Olvasó. 
Az anyai intelmekről pedig annyit szólanék, ha már a lekvárfőzést mint igazán hagyományos tevékenységet emlegetjük, hogy az elmúlt idők több forrásból összeálló nagy tanulsága az, 
hogy soha több segítő szakemberre nem lenne szükség, 
ha mi, nők, mernénk bízni az anyánk bölcsességében és megkeresni az igazán igazi nő-társ barátnőket. 
mindehhez persze rengeteg bátorság kell, kivetkőzés, bizalom, önelfogadás, önfeltárás és a szégyennel meg a félelemmel való örök megküzdés. 
de akinek megadatik ennek a felfedezése, az olyan, mint Isten függőágyában himbálózni. 

úgyhogy az idei évi lekvárt, 

mert a lekvár legalább annyira alkotás, mint az írás, 

Anyukámnak és Andimnak ajánlom, hálával és szeretettel az utóbbi hetek itt-és-most szépségeiért.