négyeshatos villamos, koraeste.
két tinilány, kiscsinosak, cigányok, tele élettel. állnak az ajtóban egymásnak szemben, nagyon közel. jól bírják az intimitást, mint ahogy ez lenni szokott, az egyik megállás nélkül simogatja a másik arcát, haját, közben beszélnek pasikról meg mindenmásról. alakuló leszbikus kapcsolatuk éppoly természetességgel fér bele az életbe, mint bármi más. egyáltalán nem zavarbaejtő.
a következő megállónál átállnak a másik oldalra, hozzám egészen közel. árad a forróság körülöttük.
párbeszéd a következő.
- annyira kibaszottttttul szép hajad van.
- tetszik?
- igen, a színe. kurvára gyönyörű.
- nekem nem tetszik. befestetem szőkére megint.
- hülye vagy? SZŐKE akarsz lenni?
- nem szőke. csak tincseket. ilyen színe lesz, mint most.
- mindegy. ha befested, akkor én is.
- nekem nem tetszik a színe most.
- pedig annnnyira gecijó színe van...
mindezt akkora szenvedélyes átéléssel, hogy az leírhatatlan.
végül a következő megállóban nyomnak egy hátraarcot, és mielőtt még kinyílna az ajtó, elkap a kulcsmondat:
- annyira szaaaar, neeem, hogy az embernek nyolcadikban kell eldönteni az életét?
aztán leszállnak, és piszkafa-lábukon tovatipegnek.
én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mesélj, szerinted?