lehetek én is, part2

azaz csak lehetnék.
ma egy eltévelyedett facebook-bejegyzés hatására értesültem, hogy keresik Magyarország legjobb bloggerináját.
persze nem arról akarok írni, hogy azért nem lehetek, mert nem vagyok állampolgár (hiába minden atyai sürgetés, nem, ezt ne vegyétek komolyan, csak heccel)
és nem is arról, hogy PERSZE már le van késve a határidő,
hanem arról, hogy  belekukkantottam a bizonyos nagyon ajánlott jelölt blogjába,
és mi más kacsintgatott ott a nyitólapon, mint néhány forró olajban feredőző fánkocska. neg persze a hozzá tartozó recept.
ecsetelte a minap a szintén-világbajnok-bloggerina-jelölt Lakótárs, hogy azok a blogok, amiket ő egy ideje olvas, már szinte kivétel nélkül átalakultak baba-bloggá, és nem vettem akkor még ezt annyira a szivemre, mint ő
de mára megértettem,
hogy EBBEN a mezőnyben nem akarok leg-bloggerina helyezésre pályázni.
és ezzel nem a fánksütők és tudatosanyuk sorát akarom minősíteni,
inkább a magam helyét keresem.
amely - ezek szerint - nem itt van.
még jó, hogy. 

és, hogy legyen valami nőcis-jótanácsos is a megszólalásban,
ajánljuk, szintén Lakótársi beszélgetés tanulságaként, okos-a-más-kárán alapon,
hogy intim tanácsadó oldalakon
viszketés témában
sose regisztrálj a saját teljes neveddel
mert a miszter gúgül kegyetlen, és kidobja.