Tárolási megoldások diktatórikus tenorban

Gyönyörű, arany napfelkeltés reggel, túlkomáromi állomás.

Időben érkezem, zárom le bicikli, egyszer csak hallom ám a hátam mögül az egyáltalán nem isteni hangot: "az ott nagyon nem lesz jó helyen, hölgyeeem!"    

                 
Nézek hátra, a hangforrás épp közlekedik a sok vaskerítésen által, pont mintha maga a megtestesült Sárbogárdi Jolán jönne az Ibusárból. Folytatja.

"A főnök már múltkor nagyon berágott, mondta hogy kihívja a rendőröket és elviteti innen az összeset"

A padokhoz meg biciklitároló híján minden egyéb lehetséges helyre odazárt bringákat mármint.

A sztori vége az, hogy az örök asszertív trükkel megkértem, ugyanmá segítsen nekem, hogy akkor hova is zárhatnám úgy le a bringát, hogy ne zavarja senkinek se a lelki békéjét.

Egy másik padot ajánlott, ami éjszaka hajléktalan alvóhelyül szolgál, így nappal a szag miatt nem annyira szoktak ott a várakozók ücsörögni. Persze Jolán ezt kicsit más tónusban magyarázta.

Node a lényeg. A problémamegoldás eleganciája. Mit nekünk olyan bagatell dolgok, mint biciklitároló meg közösségi igény. Pedig ez utóbbi fogalommal még választási kampányt is lehetne csinosítani.  A tájékoztató táblák kihelyezése meg hülyeség, a birka nép úgyse olvassa.

Neeeem, nem. Az állomásfőnök annál keményebb csávó.
Ő a "ha valami b*sza a csőröd, vitesd el az egyenruhásokkal" típusú megoldások híve.

Most elképzeltem. Ahogy kivonulnak a kommandósok és szíttípik a zárakat, felpakolják a brinyigliket egy vagonba és elszállítják egy haláltáborba.

Realisztikusabb verzió: ha hazajöttél, mehetsz érte a rendőrörsre. 

Persze csak akkor veheted át, ha tudod igazolni, hogy a tied.

jajjjaj Magyarország. jaaaaaj jaj.

Kérdezte is múltkor a Lengyel Zoli, hogy nem félek-e egész napra ott hagyni a biciklim az állomáson.

Hát ezek után de.

update:

Jófejség. 

Ugyanazon a reggelen az automatából véletlen a külön nyomású pótjegyhez nem szokott kis kezem 4 jegy helyett kettőt vett csak ki, így aztán a hazafelé úton már nem tudtam szelvénnyel is igazolni, hogy fizettem az utazásomért. Csak íméllel, amit a gép küldött, hogy visszaigazolja. 

És. Az extrajófej, empatikus kalauzbácsi, akinek egyébként bizonyára szimpatikus is voltam, így is elfogada. 

Szóval egy negatív meg egy pozitív, az zéró. 

áj lav máv.