ki vagyok én

ki bizony. egyrészt. a szokásos vizsgaidőszaki, mindenre kiterjedő mélyrepülés miatt, amelyben ez alkalommal még a szokásosnál is megtermettebb sültgalambok is érkeznek, de most nem erről akarok írni.

ma délután, hazafelé jövet az első bejáratot választottam a házunkba való belépés helyéül, későbbi céljaimra való tekintettel.
kulcsok utáni matatás közben mellém lép, vagy inkább ugrik egy fiatal nő. "Elnézést" - lihegi.
Jóestét, mondom, segíthetek? Kapkodja a levegőt (mint később összeállt a kép, futhatott utánam, de nem hallottam). Szociális munkásnak vagy adománygyűjtőnek néz ki, de valószínűleg egy jámborabb fajta hittérítőnek tippelném.
Két mosolynyi lélegzetvétel és jő a kérdés:

"Mongol? Ön mongol?"

Ööööö (- hadd gondoljam át... - ). Hát nem. Nem vagyok.
Zavar, mosoly, magyarázkodás. Mongolul tanul a barátnőjével és mongolokat keres (mindenhol). Már van pár ismerőse, de ilyen még sosem volt, hogy egy magyart nézzen mongolnak.

C'est la vie.
Hát végülis.
Szólítottak már Boglárkának, Katalinnak, Máriának, Andreának, Krisztiánnak (!)
Néztek svédnek, lengyelnek, mongolnak.
mindegyik izgi.

Úgyhogy ezen vidámságokon felbuzdulva folytattam is utam, hogy egy fogó, csavarhúzó és egy saláta-csipesz segítségével feltörjem saját postaládánkat, vagy legalább kiszabadítsam a benne raboskodó levelek tömkelegét.
Mondanom sem kell, nem sikerült. Vannak napok, amikor nem sikerülhet minden.

szeressük

Visszaolvasva az évvége pár utolsó bejegyzését, rájöttem, túl sok volt benne a negatív hozzáállás,
úgyhogy következzék most egy ad hoc, Teljesen Véletlen Sorrendű lista mindazokról a dolgokról, amelyek 2007-ben elnyerték a szivemcsücske-díjat...

Tehát: a tavalyi év tapasztalatai alapján nagyon szeressük

Alessandro Baricco Selyem c. könyvét (köszönet Gulyás Petinek)
A Pestós Tésztát (köszönet Vikinek)
A Hétköznapi Mennyország c. filmet
A krétai nyaralásunkat
A Jókai Színház Karamazov testvérek - előadását (köszönet Martin Hubának és a társulatnak)
Az adventi lelki készülést (köszönet érte Klárának és a Jóistennek)
A valaha volt West Balkánt
A radványi dunapartot
A Művészetek Völgyét
A Bárka Színház Hamlet előadását
A 90 napos diétát (tényleg!)
A Diákhálózat DiNaMit programját és az összes lelkes önkéntesét meg csoporttagját.

A dobogókői vicces családi túrázást
A Komp Fesztiválos csoportvezetést Andival (kösz Gorálnak, Máténak, az összes csoporttagnak, de főleg Andócnak)
A rózsaszirmos fürdőzést (köszönet érte Mamának)
A télre megmaradt mazsolaszerű szőlőfürtöket (köszönet Apunak)
A Jókai Napokat,
A Bailando c. táncos jótékonysági műsort,
A Petőfi Rádiót
A Gilmore Girlst
A jégsalátát.

Szabó Magdát
Polcz Alaine-t
A Besh o Drom együttest
Péterfy Borit
Zuzka Smatanovát
A LUX Aeterna új albumát (ezekért kösz Timinek)
A No Name együttes Čím to je c. számát (kösz Csundinak).

A kilences buszt
A kilátást a Közgáz új épületéből
Parti Nagy Lajost
A mentolos ajakbalzsamot (köszönet Editnek)
Kálloy Molnár Pétert a Kövek a zsebben-ben,
a Balaton illatát koraeste,
Lázár Ervin meséit bármikor
a spontán ünneppé vált közös családi vacsorákat, ebédeket (köszönet érte a családnak)
és a szilveszteri hálaadási misét.

sok mindent kihagytam, ezekről majd jövőre írok.
ajánlom magamat :)))

jókívánságok 2008-ra

nektek is
és magamnak is
sok szeretettel :)

"Igen, lassan kellene élni. Nemcsak azért, mert a lassan legtöbbször - nem mindig - tovább is. Lassan kellene élni, mert a lassan annyi is, mint figyelmesen, mint közelebbről, mint igazibban, mint emberibben élni." (Márai Sándor)


És a másik, az idei egyik legszebb karácsonyi ajándék: egy ír áldás
Köszönet érte Timinek.

Álmaid ne feledd, ha az éj
újra rádtör
és a sötétség
újra foglyul ejteni akar.
Még nem veszett el semmi.
Álmaid s vágyaid a reményt hordozzák.
Lelked tudja, hogy a mélyben
ott szunnyad
a gyógyulás,
az új nap benned pirkad.

Kívánom, hogy a magány idejét
ne elszalasztott életként éld
- magadban hallgatózva
bukkanj
a még felderítetlenre.

Kívánom,
a még teljesületlen
életed el ne nyomja,
ő ébresszen boldogságot
- a benned lévő szépség iránt.

Kívánom,
szomorúságod
hiábavaló
ne legyen
- lelked mélységeit érintve
éld át újra
az örömöt.

na még ez is

utóirat:
a szilvesztert is utálom.
de valami nagyon.

olyannyira, hogy ehhez még filozofikus kommentárt sem fűznék.

mindenki tegyen belátása szerint!

2007 évvégi itthonlétes tanulságok

amik az elmúlt egy hét csodálatos itthonlét alatt összegyűltek, csak úgy ömlesztve, a soksok flessből, ami ért.

komárom édes mesevilág kisváros, ahol senkinek, de senkinek nincsenek titkai, és ez így van jól

tiszta szívből utálom a televíziót, és nekem meg a családomnak sose lesz majd ilyenünk, és nem is vagyok hajlandó elé odaülni, hogy nézzem, ami éppen dől belőle, pár másik lény társaságában, akik szintén ott ülnek és nézünk egy irányba

szeretek, igenis szeretek, vagy szeretnénk naaagy csokor virágot kapni születésnapomra akkor is, ha drága, ha nem környezettudatos és akkor is, ha decemberen lehetetlen szép virágot kapni, mert ez valamiért fontos nekem

annak megértése, hogy hogy van ez a Mindent Evéssel Ünneplünk dolog, 2008 egyik zászlós nagy feladata, és főképpen annak a kialakítása hogy hogy legyen ez másképp.
ehhez csatoltan a húsevés minél inkábbi kerülése szintén létkérdés.

ha van az embernek egy barátnője, aki mindnekitismer (értsd: szó szerint), az felér azzal a mindezidáig megvalósítatlan fejlesztménnyel, mintha lenne egy személyes, real-time, real-world guglija, aki bármikor bárkit megtalál (például öt perc alatt lastminute fodrásznőt vagy azonnal közvetlen ismerős hüllőszakértőt).

a leguán, az egy igényes állat. mondhatni bonyolult. vagy csalafinta.

az úgynevezett "fejlesztő játék" címszó alatt kicsiny gyermekeknek címzett, szülők és egyéb hozzátartozók pénztárcáját üresítő színes, csillivilli, zenélő, izgőmozgó, a realitást teljes mértékben nélkülöző és a kíváncsiságot maximálisan tompító bizgerék rettenetesen ijesztőek. sőtmitöbb. nemcsak tévéje, de ilyenje se lesz majd az én gyerekeimnek. legyenek inkább kíváncsiak a világra a maguk módján, azafontos.

parti nagy lajos egy frenetikus szózsonglőr. az ő írásait olvasva átveszi a stílusát az ember. jelen esetben ez csak azért ciki, mert a test angyala óta úgy fogalmazok, mint sárbogárdi jolán.
szabó magdát olvasva ugyanez történik, ezt már régóta tudjuk, ez az írás szempontjából némileg kellemesebb.

na ennyi hirtelen, csak mert tomboló íráskényszerem (namegint egy s.j.) nem bírta kivárni az összegzéssel az itthoni fejezet végét.