valami más

néha nagyon nagyra tör bennem a vágy, hogy mindent megváltoztassak magamon kívül, de leginkább belül. feltalálhatná már valaki az átváltoztatjuk rovat külső-belső verzióját (nem, a pszichodráma csoport nem az. korábban én is azt hittem, de ki kellett nőnöm ebből).

"a mi lett volna, ha" - körök biztosan az öregedés jelei. mármint komolyan elkezdeni visszajátszani az élet történéseit és keresgélni, hogy ha akkor ott nem azt, amit, akkor merre mentem volna és mi lenne most teljesen más/jobb/rosszabb/könnyebb/nehezebb.
persze ezeknek nincs is sok értelme.

aztán van a másik verzió, a huszárvágásos életfordulat egy leszúrt dupla rittbergerrel - ehhez szintén sok-sok bátorság és főleg belső szabadság kell.

és mindezeket nem azért írom, mert tudnék valamit tutit (hanem azért, mert némely olvasók követelik az újabb írást, köszönet érte)

nostehát az új örök kérdés: vasziszdasz szabadság?

mindezek mellé azért ideteszek némi tutimondást is, főleg mert nem tőlem származik, hanem egészen véletlenül ajánlotta valaki egy egészen más téma kapcsán.
Szóval Müller Péter írja a változás kapcsán ezeket:

Aszkézis.
Van ebben a szóban valami riasztó, pedig nem öngyötrést jelent, hanem gyakorlatot. Gyakorlást. Gyakran megismételt cselekvést.
A dolog így áll: van egy vágyad és szeretnéd, hogy valóra váljon. Egy jó gondolatod és szeretnéd megvalósítani. Meg akarsz változni, mondjuk, vagy át akarod formálni az egész életedet. Szebbé tenni. Ez már nagy mutatvány, ritkán sikerül – de nem lehetetlen.
Amíg mindez csak reménység, még nem a tied.
A megvalósítás útja a gyakorlás.

Reggel, délben, este. És másnap reggel, délben és este. És így tovább egész héten, egész hónapban, egész évben.
Egész életedben.

Először nehéz, mert a gyakorlatra „nem állt rá” sem tested, sem lelked.
Erőt kell venned magadon.
Később a gyakran megismételt cselekvések lassan - nagyon lassan - elkezdenek szokássá változni.
A szokás már megkönnyíti a gyakorlatozást, mert megtanítottad testedet - lelkedet arra , hogy odaadja magát a rendszeres munkának. Már nincs benned tiltakozás és lázadás.
És főleg lustaság - azaz egy benső nem akarás.

Csinálod nap mint nap azt a valamit, aminek eredményében először csak bizakodsz. A szokás vezet, egyenlőre még sikertelenül, gyakran kudarcokkal, de néha - néha már kifejezett jóérzéssel, amit az öröm ad, hogy megtanultad legyőzni magadat...

a nap kérdése

Dodó után szabadon:

Mitől van céklaszag a mosógépben?

Irodalmi mazsola

hmm, ha belegondolok, ez akár a húsvéthoz is kapcsolódhatna, bűnbánat és következmények vonalon. De most csak úgy pusztán szeretném megosztani Alessandro szerelmem legújabban talált gyöngyszemét - örüljetek velem:

"- Bonyodalom akkor támad, amikor valaki ráébred, hogy olyasmire vágyik, amit szégyellnie kell: ha valami őrültségre támad kedve, amit nem lehet megtenni, mert vagy borzalmas, vagy bajt okoz másnak. Oké?
- Oké.
- És akkor eltűnődik: hallgassak-e erre a vágyamra, vagy verjem ki a fejemből?
- Persze.
- Persze. Az illető gondolkodik, gondolkodik és végül dönt. Százszor kiveri a fejéből, aztán eljön a nap, amikor nem veri ki, s úgy dönt, hogy megteszi azt, amire annyira vágyik: és megteszi: és tessék, megtörténik az undorítóság.
- Pedig nem kellene elkövetnie az az undorítóságot, igaz?
- Bizony nem szabadna. De figyelj, nem zoknik vagyunk, hanem emberek, tehát nem az a fő célunk, hogy tiszták legyünk. A vágyaink a legfontosabbak, és nem lehet mindig kijátszani őket. Előfordul, hogy megéri, ha nem alszunk, hanem inkább kielégítjük a vágyunkat. Elkövetjük azt a bizonyos undorítóságot, aztán megfizetünk érte. És igazán csak ez fontos: hogy amikor eljön az a pillanat, amikor meg kell fizetni érte, meg se forduljon az ember fejében, hogy megszökik, hanem marad és méltóságteljesen fizet. Csak ez számít."

Alessandro Baricco: Harag-várak. Helikon Kiadó, 2004

a fagyi visszanyal...

akárhogy is kutakodok a bibliai ismereteimben, sehol se találok még csak utalást sem arra, hogy a Jóisten a Tavasszal egy napon megteremtette volna az allergiát is. Most mégis így jártam. Követeltem, hogy legyen tavasz, és tessék, megkaptam mellé a magam kis megtermett szénanátháját is, ami - hogy nézzem optimistán a dolgokat - legalább annyira levesz a lábamról, mint egy remekbe szabott szerelem, de egyéb hatásaikat tekintve nincs hasonlóság.

Ebbéli felindulásomból pedig pályázatot hirdetek: aki a legmegrázóbb kommentet írja ide a szénanátha pszichoszomatikájáról, egy személyre szabott ajándékban részesül. Beküldési határidő csütörtök este, a borítékra írjátok rá, hogy ...

Szerelem, szerelem

Na még mielőtt félreértés esnék, leszögezem, a cím puszta hatásvadászat: a fent nevezett érzés nem ért el sajnos a tavasz beálltával, annak csak valamely hamisítványai környékeznek az utóbbi időben, illetve másról visszapattant (költőibben fogalmazva: szimbolikus, metafórikus, allegórikus és egyébikus verziói) találnak el a zsákutcás magyar fejlődésben.

Múlt szerdán volt Korpás Éva új lemezének a bemutatója a komáromi színházban, s hét közepe ide vagy oda, valami elementáris húzóerő leküzdette velem az összes ellenérvet, racionalitást, földrajzi és egyéb távolságot, hogy ott lehessek. Hát jól tette. Az ünnep meg az örömzenélés elcsépelt szavak, úgyhogy nem is próbálkozom velük. Távirati stílusban a következőkkel lehetett találkozni színpadról innen és onnan: felhangoltság, meghatottság, a népzene zabolázhatatlan ereje, jazz-zenészek felfrissítő flegmatikussága, igényesség, egyszerűség, pezsgés. A "hogylehetezt-ülvekibírni" típusú, amitől pezsdül a vér és mintha ráhangolna az ősi erőnek arra a kontinuumára, amit a népzene örökít évszázadok óta.
Vannak áthallások, igen (minden országrésznek megvan a maga szalókiágija, és minden népzenész zúzhat úgy, ha elengedi magát, mint a napra, igen...), de sebaj, ezt el lehet hallgatni évekig. Szerintem.
A lemez kivitelezése, a borító, a kiskönyv, a grafikák, gyönyörűség.
A zenészek nagyon jók. A feldolgozások bátorsága tiszteletteljes, épp eltalálja az egyensúlyt. A vendég, Malek Andrea bájos.
Jó darabig ez lesz még az aktuális kedvenc. És remélem, elég figyelmet kap majd minden irányból.