Búcsú

Amikor a hír jött, nem lehetett nekem vele foglalkozni.
Amikor két nyaraló-szakasz között elolvastam Laci sorait, és nem mertem megnézni a videót, tudtam, hogy majd később, méltóbb körülmények között, egész lélekkel szeretnék elbúcsúzni tőle.
Amikor hétvégén Anyukával, akivel a legjobban lehet szeretett embereket hosszú idő után elbúcsúztatni, beszélgettünk néhány szólt visszanyelt könnyek között, azt éreztem, hogy ez még nem elég, de nem tudtam mégsem odaérni önmagamban, hogy megengedjem, kiengedjem a búcsúzást.
És ma reggel, amikor egyébként is tele volt valami nehéz szomorúsággal a levegő, megtudtuk, hogy ma temetik, tudtam, hogy megadatott, elém jött az alkalom.
Elbúcsúztattuk ma délután Cseh Tamást a farkasréti temetőben. Illetve magunkat búcsúztattuk el tőle.
Széphangú, halkszavú, lassúbeszédű papbácsi biztosított minket afelől, hogy aki az Életet szereti, nem eshet bántódása.
Bereményi Géza hősiesen elmesélte, ami elmondható.
Szólt szívfacsaró népzene, koppantak az első hantok fájdalmasan a koporsón.

Tamás lelke meg ücsörgött egy fa tetetején láblógatva, néha elmosolyodott a sokféle ember kisemberi szépségén, és azt suttogta a fülembe, amikor a saját szívfádalmammal próbáltam találkozni, hogy ne féljünk miatta egy cseppet se.
Szoktam érezni a lelket temetéseken, előtte-utána. Hogy keresi-e még a helyét, hiányzik-e még neki a test, fél-e vagy már nincs benne semmi fájdalom. Hát őbenne mára semmi, higgyétek el...

dve tabletky odvahy

és mostan pedig elutazik
a HáromaKislány
mint a pinty.

pápá nektek mindannyiótoknak,
ha megtetszik (vagy ha megtetszünk)
még az is lehet, hogy ott maradunk.

ideveled, élet!

R cégcsoport-ügy, első beszámoló

A feljelentés másnapján kaptam újabb két kéretlen hírlevelet.

Ekkor írtam egy újabb, a korábbiaknál is agresszívebb levelet, hogy dögöljön meg R cégcsoport satöbbi, valamint szót ejtettem a feljelentésről és arról, hogy ha nem hagyják abba, médiakampány is várható.

Erre válaszoltak egy himihumi e-mailt, hogy NEM IS SZEREPEL a címem az adatbázisukban, hanem bizonyára egy másik címemről van ide átirányítva.
a jó annyukat nekik, ahogy Zselé mondta a legutóbbi kommentben.

Erre válaszoltam,
és azóta eddig nem jött több levél.

A Hatóság még nem méltatott válaszra (a jó annyukat nekik is asszem).

ezen felül - a Láthatatlan Kéz bosszúja üldöz, vagy legalábbis kezdeget velem - mivel az Auchan a minap eladott nekem egy üres Terézanyu DVD-tokot (az már egy szint a kedvencek között, amely eredetiben is ott figyel a polcon) és még csak nem is reklamálhattam, mert a vevőszolgálaton ki van írva 10-es betűtípussal, hogy ott kellett volna helyben kibontanom, különben semmi jóhiszeműség, nézegethetem az üres tokot.
Ennek folyományaként a teszkó után a madaras teszkót is bojkottálom.
mocskos iparosítás, ott romlott el minden...

kiss_állampolgári_próbálkozások avagy tudatosvásárlás proaktíve

A mai napon felnőtt és tudatos, felelős és dühös állampolgár módjára
feljelentettem R cégcsoportot a Nemzeti Hírközlési Hatóságnál.
Sőt. Benyújtottam egy részeletesen kifejtett kérelmet hirdetéssel kapcsolatos felügyeleti eljárás indítására.

R cégcsoport bűne, hogy a többszöri leiratkozási kérelmem, az anyázó e-mailjeim és az agresszív telefonálásom ellenére sem voltak képesek törölni az e-mail-címem a mocskos adatbázisukból és továbbra is, egyre nagyobb sűrűséggel küldik az ilyenolyan ajánlataikat.

Tudósítás a folytatásról várható. Most ugrik a majom a vízbe, vasziszdasz fogyasztóvédelem.

végre szépirodalom

Kevés olyan könyv van, még a legkedvesebb kedvencek között is alig akad, amit kétszer végig tudok olvasni.
A lovak a ködbent mégis. Talán mert mindkétszer nagyon szeretett ember nyomta a kezembe - "ezt nagyon szeretni fogod" felkiáltással.
Másodszorra is ugyanolyan ízes, magával ragadó, életből kikapcsoló, megborzongató, mint először. Igazából nem is emlékeztem a történetre, csak az üvegtetejű lakás képe maradt meg, amelynek a közepén elhelyezkedő fürdőkádjából egyenesen a felhőket, csillagokat bűvölheti az ember, és amelynek a létezéséről Balázzsal, aki a könyvet elsőre a kezembe adta, szentül meg voltunk győződve és úgy mászkáltunk égbe emelt fejjel Budapest utcáin, hogy azt kerestük, vajon hol lehet.

Kevés író van, akinek mindent elhiszek. Száraz Miklós György ilyen. Pedig így másodjára, az olvasások szünetében nagyon sokat töprengek azon, hogy tudhat egy apám-korabeli, budapesti író minden szavával úgy érezni, gondolkodni, mintha egy korombeli felvidéki lány lenne. (Egyetlen hibát találtam benne, kedvesek, akik olvastátok, lehet pályázni, hogy mi lehet az. Egy kifejezésről van szó, amit minálunk sosem használnak, én is csak egy éve tudom, hogy mit jelent)
Felvidéki magyar kislány budapesten - vonatkozásban legutoljára Tisza Kata Magyar pszichójánál éreztem ennyi összecsengést önmagammal.
Most még annál is sokrétűbb az élmény - csomó dologban arról ír, amit és ahogy én is éreznék, érzek - magyarságról, budapestbe csöppenésről, régen halott szeretteiről, tárgyakhoz való viszonyáról, az élet apró szépségeiről.
És csomó dologban úgy és olyat ír, ami lenni szeretnék. Bátorságban, kalandvágyban és még sok minden másban is.
Gyönyörűen csapong múlt, jelen és jövő között, allűrök nélkül köti össze ezeket a váltásokat, megkínál a jövővel, de nem feszíti túl a kiváncsivá tevés húrját, és ami nagyon fontos: szereti és megszeretteti az összes szereplőjét. Valahogy így szeretném majd megrajzolni én is az enyémeket.
Az már csak hab a tortán, hogy egy nap különbséggel születtünk, a főhősnő meg én.
És nagyon markáns élmény az első olyan pont, amikor belécsap az olvasóba a felismerés, hogy ennek vége lesz egyszer. És onnantól jön a szent önmegtartóztatás, nem habzsolom, csak olvasom, ünnepi lélekkel.

Már csak egy bibi van. A könyv nem kapható seholse. Elfogyott.
Lefénymásolni szürreális.
Ha elég bátor leszek, ellopom valamelyik könyvtárból. Az úgysem bűn, mondta nekem egyszer két katolikus irodalmár, az ő szavukban csak nem kételkedem.