jönni-menni-enni-hányni-félni

szólok előre
ha nem érted ezt a bejegyzést, 
addig örülj.
ne olvasd el még egyszer
és ne kommentelj
nem mindenkinek íródott, csak nem tudtam átállítani a beállításokban, hogy kizárólag ez az egy bejegyzés legyen zárt. 


svájc
egy steril ország
júhev naszingtulúz. rílli.

magyarországnak
meg szlovákiának is
tulajdonképpen szintúgy naszingtulúz
csak másik értelemben
az embernek kockáztatnia kell
meg küzdenie
meg akarnia
meg hinnie
meg teremteni az inspiráló atmoszférát
mert abból születik a jövő

egészen biztosan úgy van az,
hogy amikor az első trimeszterben jár az ember
pardon, a nő
a jövőszüléssel
akkor neki is lehetnek hányós reggelei
meg délutánjai
meg egzisztenciális szorongása napi huszonnégyben
hogy hogyan is fog majd megszületni
és miből is fogja felnevelni

a kihívás jó.
a reménytelenség rossz.

svájc
egy steril ország.
se kockázat, se szenvedély, se életerő.

ha jót akartok magatoknak, kapcsoljatok be valami balkáni zenét
és vigadjatok sírva
utazzatok stoppal sárbadagonyázós nyári fesztiválokra
költsétek fröccsre az utolsó filléreiteket
és vadul ölelgessetek meg mindnekit, akit szerettek.
akit pedig szeretett annyira a Jóisten, hogy megadta neki a tangózás talentumát
az ne kímélje az időt, táncoljon!
ámen. 

lehetek én is, part2

azaz csak lehetnék.
ma egy eltévelyedett facebook-bejegyzés hatására értesültem, hogy keresik Magyarország legjobb bloggerináját.
persze nem arról akarok írni, hogy azért nem lehetek, mert nem vagyok állampolgár (hiába minden atyai sürgetés, nem, ezt ne vegyétek komolyan, csak heccel)
és nem is arról, hogy PERSZE már le van késve a határidő,
hanem arról, hogy  belekukkantottam a bizonyos nagyon ajánlott jelölt blogjába,
és mi más kacsintgatott ott a nyitólapon, mint néhány forró olajban feredőző fánkocska. neg persze a hozzá tartozó recept.
ecsetelte a minap a szintén-világbajnok-bloggerina-jelölt Lakótárs, hogy azok a blogok, amiket ő egy ideje olvas, már szinte kivétel nélkül átalakultak baba-bloggá, és nem vettem akkor még ezt annyira a szivemre, mint ő
de mára megértettem,
hogy EBBEN a mezőnyben nem akarok leg-bloggerina helyezésre pályázni.
és ezzel nem a fánksütők és tudatosanyuk sorát akarom minősíteni,
inkább a magam helyét keresem.
amely - ezek szerint - nem itt van.
még jó, hogy. 

és, hogy legyen valami nőcis-jótanácsos is a megszólalásban,
ajánljuk, szintén Lakótársi beszélgetés tanulságaként, okos-a-más-kárán alapon,
hogy intim tanácsadó oldalakon
viszketés témában
sose regisztrálj a saját teljes neveddel
mert a miszter gúgül kegyetlen, és kidobja.

orientáció

négyeshatos villamos, koraeste.
két tinilány, kiscsinosak, cigányok, tele élettel. állnak az ajtóban egymásnak szemben, nagyon közel. jól bírják az intimitást, mint ahogy ez lenni szokott, az egyik megállás nélkül simogatja a másik arcát, haját, közben beszélnek pasikról meg mindenmásról. alakuló leszbikus kapcsolatuk éppoly természetességgel fér bele az életbe, mint bármi más. egyáltalán nem zavarbaejtő.

a következő megállónál átállnak a másik oldalra, hozzám egészen közel. árad a forróság körülöttük.
párbeszéd a következő.
- annyira kibaszottttttul szép hajad van.
- tetszik?
- igen, a színe. kurvára gyönyörű.
- nekem nem tetszik. befestetem szőkére megint.
- hülye vagy? SZŐKE akarsz lenni?
- nem szőke. csak tincseket. ilyen színe lesz, mint most.
- mindegy. ha befested, akkor én is.
- nekem nem tetszik a színe most.
- pedig annnnyira gecijó színe van...

mindezt akkora szenvedélyes átéléssel, hogy az leírhatatlan.
végül a következő megállóban nyomnak egy hátraarcot, és mielőtt még kinyílna az ajtó, elkap a kulcsmondat:

- annyira szaaaar, neeem, hogy az embernek nyolcadikban kell eldönteni az életét?

aztán leszállnak, és piszkafa-lábukon tovatipegnek.
én is.

Megjelenek

Mármint nem úgy, mint egy szellem, hanem hogy kötetben.
akik  még nem tudják a kedves Olvasók közül, azoknak örömmel újságolom,
hogy első novellám egy kötetben jelenik meg napokon belül.

Ami nagyon nagy öröm.
Köszönöm  mindenkinek, aki a biztatásával és célozgatásával, hitével és visszajelzéseivel hozzájárult mindehhez.
Remélem, hogy this is a beginning of a beautiful...

Az aprók

Az aprók bölcsek, ez egészen biztos.
Mármint a gyerekek. Mondanak, éreznek, látnak, sok olyat, amit mi nem, vagy nem merünk, vagy nem akarunk.

Mostanában sok-sok-nagyonsok gyerek-élmény volt, amiket nem győztem kiírni ide,
úgyhogy mindezek sűrítményeként jöjjön egy mai Zsófi mondás:

"Elvarázsolom a barna macit szürke egérré, mert AZT GONDOLOM, HOGY JÓT TENNE NEKI"

asszertív gyerekszáj száz pont :)