Hát bizony, tetszik, vagy nem tetszik, elérkezett a vizsgaidőszak. Ez még így doktoranduszként is utoléri az embert, akkor is, ha egész félévben igyekezett tudomást sem venni ennek előbbutóbbi tutibiztos bekövetkeztéről.
Na és mit csinál az emberlánya ilyenkor? Há kétségbe esik mindenekelőtt, mélyebbre, mint valaha. Ez előtt, vagy után, tudatosítja, hogy mi a feladata, majd pedig turbó gyorsasággal beíratkozik a város összes könyvtárába, ahol eddig nem járt, hátha attól jobb lesz a helyzet
(csak suttogva mondom, titokban, hogy a Széchényibe is, most először - az ottani bénázásaimról külön bejegyzést lehetne írni, csak most nincsen időm rá).
Szóval mindenféle könyvtárakban ki lehet próbálni a legfrissebb angol szakfolyóiratok keresgélését (hangsúlyozom, keresgélés, a megtalálást már annál kevésbé) és persze emellett tanulmányozni a felhasználói szokásokat - hol milyen hangosan telefonálnak a könyvárlátogatók, mit esznek a büfében a legtöbben, kik használják inkább a liftet, és nem utolsósorban, milyen oldalakat néz a szomszéd az interneten.
hát ez a része a behalás.
Közgázkönyvtár, tudományszentély, ingyeninternet.
Mellettem sűrűn váltakozó kollégák keresgélnek tudományos cikkeket, kutatásokat, olvassák a leveleiket, beszaladnak vizsga után öltönyben egy gyors e-mailt írni, ismerkednek a cseten virtuális nőkkel, meg ilyenek.
és jön ő. nagyondohos szekrényszagú bácsi, bajszos, pattanásheges arccal (és most azon gondolkodom, mivel még mindig itt ül, hogy ő is beleles-e az én képernyőmbe, mint én az övébe vajon), első ránézésre folyóiratcikkeket keres.
ujján vastag jegygyűrű.
nade. második ránézés.
hát bizony a bácsi keményen nyomja a pornóoldalakat. bezony, bezony.
Aztán, amikor a rendszergazda takarítja a gépeket, vagy valaki belenéz az előzményekbe, fogják mondani nagy bölcsességgel, hogy ezek a mai egyetemisták...
éljen a közgazdaságtudomány!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mesélj, szerinted?