a zene, az kell

illetve kellene...

annak ellenére, hogy mostanában, az átköltözés óta sokkalsokkal kevesebb időm van bkv-n olvasni, ami nagyon hiányzik, mégis hoz szép dolgokat reggelenként ez a mindigtömött kilences busz.

ma reggel például két remekbe szabott zenészembert, hangszerestül. talpig feketében, kapucnis póló, bőrdzseki, népies kalap, ez már önmagában az eklektika bája, nekem elég, hogy lesevegyem róluk a szemem, na de hogy még hegedű is van náluk, ritka szépség.

elöntött az érzés, hogy mennyire jó lehet nekik, reggel nyolckor fölülnek a buszra, elmennek egy próbateremig, ebben a csúnya, szomorú, esős időben, és ott töltik az egész napot, emberek és dallamok között, magukra és a zenére figyelve.

hogy mennyire szeretném én is ezt. esős reggelen beülni egy próbaterembe és másoknak talán unalmasnak tűnő dallamokat gyúrni, gyakorolni, üzenetüket fejtegetni reggeltől estig, nem törődve mással.

nagyon sok dolog a zenével, zenéléssel kapcsolatban csak mostanra érett meg bennem, most értem meg a dolgok súlyát.

és ilyenkor, amikor rám tör, akkor valami legnagyobb mélységekig hatoló fájdalom ez.

és óvatosan, hogy nehogy észrevegyem, az ujjaim nem mozognak már úgy, leülök, előveszek valami könnyűt és szépségeset, bűnbánóan érintve újra a zongora billentyűit...

mint meleg, mégis távolba tűnt barátsággal visszatérni egy régi szerelemhez

a szakma íze

négyen voltak, három lány és egy fiú. az elte északi épület velé vezető út egyetlen lépcsőjén álltak, libasorban. már távolból lehetett látni, hogy készül valami, első ránézésre egy buli szórólapjára számítottam volna tőlük.

oda is lépett a szélső lányka, amikor melléjük értem. és ekkor, kórusban mindmind egyszerre vették fel azt a nagyonrászorult, sokszorelutasított és alázatosan kérlelő pillantást, amivel budapest összes kéregetőjét lekörözték volna, kérdezvén, hogy "válaszolnál nekünk két kérdésre?"végtelenül elhagyatottak voltak, kérlelőek és reménytelenek, szegénykéim. másodévesek lehettek maxiumum, a szakma összes ártatlan gyermeki lendületével és egy videokamerával megáldva, amit csak később vettem észre...

"háááááááát.... persze" válaszoltam, kivárva néhány pillanatot és aztán együtt örülve velük a saját igenemnek. két kérdést tettek fel (mi jut eszembe arról, hogy "alma" és mire használjuk a farmernadrág kis zsebét, ami a nagy zsebre van varrva), és közben teljes fogszabályzó-szélességben örültek az eredménynek, édesek voltak nagyon és műegyetemisták.

hát ezzel meg is volt az aznapi szakmai jócselekedetem és fellelkesített engem is az ő lendületük, tisztaságuk. remélem, ez utóbbi még sokáig megmarad... van remény!

rózafürdő és aloe

Drága nagymamám a természetgyógyászok legtermészetesebbikei közül való, ez már csak tudvalevő - mondhatnám kis píárfogással, hogy házi készítésű, a legtitkosabb (éppenakezébekerült) gyógyfüvekből készült becherovkáját országszerte, sőt kétország-szerte ismeri és dicséri a baráti kör. Többnyire mindenre van gyógyfű, amit ajánl, persze mi kevéssé szívesen isszuk meg a csalánteát, mint a bechert, de volt idő, amikor például kollégiumi nagynőkvagyunk korszakunkban minden nap megittuk a híresen keserű cickafarkot is.


Na, a mama mostanában átevezett a wellness mezejére is. Így került bevezetésre családunk női tagjai körében a rózsaszirom-fürdő. Más kérdés, hogy ez az igen finom kényeztetés épp a nőimagazinok aktuális heppje is (és valljuk be, Mama is a csak csajok-ból szerezte a tippet), és az is más kérdés, hogy én nem jártam igazán utána, hogy hogyan s mire is hat, de ajánlom mindenkinek. mmm...


A dolgok menete a következő: a kertben szedett, kinyílt rózsák szirmait egy éjszakára forró vízbe áztatjuk, másnap leszűrjük, a rózsavizet felmelegítjük, és mehet is a kád vizébe. Nyugtató, pihentető, simogató. Gyertyákkal, egy pohár borral és zenével fokozható a hatás, különösen jól esik egy ránk váró kemény holnap előtti felkészülős, magunkkaltörődős estén...





A másik legutóbbi vicces felfedezés az aloe verás joghurt.
Anyu mondja, azért szeret velem vásárolni, mert mindig találok valami különlegeset - hát így jött ez is.
Szintén köztudott, hogy az aloe vera, na hát az mindenre jó. Az ízéről is volt némi sejtésünk a belőle készült tea óta, de a joghurtosdobozt bűvölve sokáig nem jutott eszembe más, mint a szobámban nődögélő, ajándékba kapott példány.
De aztán, a kóstolás felülmúlt minden várakozást. Olyan ízük van a joghurtban úszó növénydaraboknak, mint valami kellemes gumicukor. Tényleg felvidámít az ízlelgetése, mosolyt csal az ember ajkára. Úgyszintén szeretettel ajánljuk korra, nemre és egyebekre való tekintet nélkül.