hmm. igazából ez egy anti-cím, úgy látszik, mostanában ebben vagyunk jók. merthogy pedig de (meghát ez a jó kis amorfördögök-szöveg annyira adja magát). szóval arról kell most írnom egy kicsit, hogy hogyisvanez a pszichodrámával. lehet, hogy nem annyira mások épülésére, mint önmagam megnyugvása érdekében, de ezt majd később meglátjuk.
szóval, immáron három hónap óta belépett az életbe a régenvárt lelki habostorta, egy önismereti pszichodráma-csoport. több, mint egy éve készítettem már magam rá, kis láthatatlan bőröndömbe gyűjtögettem kérdéseket, helyzeteket, kapcsolatokat, amelyeket mindmind játékba bújtatva vágytam megoldani, de legalábbis megtekinteni valahonnan kívülről.
és most itt van végre, és olykor döbbenetesen mély, máskor meg érthetetlenül távoli.
de mindenképp tanulságos.
és hát az sem meglepő igazán, hogy ez a játék nem szorítkozik arra a havi együtt töltött 10 órára, amikor a valóságos csoportfolyamat zajlik, hanem a hónap összes többi napjában is egy intenzív lelki munkát okoz a zemberben...
naéshát, az az önelemzés és fejtegetés, amit korábban is folytattam, most még intenzívebb lett, néha már zavaróan intenzív.
és a szokásosnál még erősebb képek jönnek be.
és ma bizonyosodtam meg arról végleg, hogy készen állok A Nagyjátékra, nagyon nagyon készen.
olyan ez, mint amikor egy pohár cseppenként megtelik vízzel, és el kell jönnie annak az utolsó cseppnek, amelynek hatására kicsurran a víz, hogy kacskaringós mintázatot vésve alakítsa át, csükkentse az alatta lévő homokbuckát.
és megkezdődjön a Változás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mesélj, szerinted?