Hátazúgykezdődött, hogy egyszercsak írt Timi, hogy vegyem meg neki aztabizonyos Szájról szájra c. albumot. Én, mit sem sejtve felvettem a teendők listájára, hogy majd...
Már korábban, meg ezek után is többfelől hallottam, hogy Szalóki Ági valami jófajta zenét csinál.
Szintén mindeközben, valami teljes mértékben kiakasztó (taccsra tevően jó, világot felforgató, a Nagy Sírást előhozó) program után keresgélve, elkezdtem nézegetni a MüPa programját.
Aholis megtaláltam a Szájról Szájra lemezbemutató koncertjét.
Amire nem tudtam elmenni.
De elküldtem egy kollégát csupa jóindulatból.
Aki épp aznap tervezett oda menni, csak egy másik koncertre.
De végül sikerült átirányítanom.
És hát beleszeretett.
És megvette a lemezt.
És hallgatjuk azt azóta is, újra meg újra, úgyszint beleszeretve.
Olyan muzsika ez, ami valami nagyon mélyen, az emberségünk legszebb csodáiból fakadó, mindannyiunkban élő húrokat penget, tiszta szépséggel, csöndes, édes fájdalommal, és mindent legyőző, erős életszeretettel.
Fantasztikus hangszerelés, a három lány csodaszép, különleges hangja, igaz népzene, meditatív mélységekkel. Hogy az ember meghallgatja, és nem talál rá szavakat, vagy csak egyszerűen nem tud megszólalni, mert a zene tisztasága után otrombának hatna bármilyen szó.
A Sem eső a kedvenc. Menyasszonyos, ifjúságtól búcsúzós, anya-lánya kapcsolatról is szóló csoda.
Olyan, ami kihozza a régen várt Nagy Sírást.
remélem
hamarosan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mesélj, szerinted?