cvekedli

Hát, ha most kéne kiosztani az idei Bridzsitdzsonsz-díjat, akkor ez a történet toronymagasan első lenne. Irrrrtó gáz, de mivel legalább ennyire mulatságos is, úgy döntöttem, kikerülhet.

Szóval. Van minden évben ikszis körben a nagy nemzetközi ünnep, Kati irodavezetőnk születésnapja. Az, hogy ő micsoda ujjongó lelkesedéssel várja ezt a napot, egy külön bejegyzést érdemelne, de most szorítkozzunk az akutális történésekre.
Mivel ugyanebben az ikszis körben viszonylag bevett műfaj a lányos esték tartása is, természetesen összeszerveztük a kettőt.
Új törzshelyünkön, a remek Bástya Bisztróban kezdődött a hejehuja, mindenkinek ajánljuk, csütörtök-pénteken van óljúkendrink akció és fincsiket főznek, és ami a legfontosabb, a személyzet olvassa a vendég gondolatait. szeressük.
Tehát a konfliktus ott kezdődik, hogy az óljúkendrink első harmadánál éreztük, hogy enni is kéne valamit, mert elég nagy a lendület és nem lesz jó vége. Hát mitegyünk, mitegyünk, mivel a régóta vágyott káposztás tészta is szerepelt az étlapon (cvekedli néven), nem kellett sok gondolkodási idő.
De mire az kijött, az éhség már távozott.
úgyhogy mondtam kedves pincérfiúnak, hogy tegye szépen be egy dobozba
és ő tette is
klasszik, éttermi kajabecsomagolós polieszter doboz jött
majd a záróra és egyéb rituálék után
a doboz ment bele szépen a vadiúj és óriási, nagyon trendi kedvenc türkiz mango-szatyromba, majd rögtön ez után feledésbe.
és akkor, a lányok döntése nyomán a margitszigeti szintén szeretett Holdudvarba vettük az irányt, nehogy már táncolás nélkül érjen véget az este.
Táncolás meg is volt, ahogy köll, persze táskástul (és, midőn én mit sem sejtve ugrabugráltam, a cvekedliknek se kellett több, ők is ereszdelahajamat rendeztek odabent)
Jóval később, felszállván a hatos éjszakaira, két ellenőr fogad ott, mint valami ceremóniamesterek vagy felvezetőnénik(bácsik)
Nyúlok bé a táskába, érzem a kezemmel, hogy valami furcsa állagú vesz körül mindent odabent és a káposztaillat sem fogja vissza magát túlzottan.
ojjoj
Szépséges bőrpénztárca kivesz, amit rajta szétkenve szép egyenletesen sok sok cvekedli.
Teljes higgadtság. Mondom az ellenőrnek, nyugodjon meg, semmi probléma nincsen, bérletem viszont van. Kiveszem, megmutatom, ő majd megpukkad a röhögéstől.
Hazatérve még fél órán át sikáltam minden velemvolt elengedhetetlenséget: passion fruit labellót, naptárt, noteszt, levetett karórát, baciölő zselécskét, majd pedig magát a táskát.
Másnap, amikor időpontot próbáltam egyeztetni valakivel, a naptár lapjai közül potyorásztak különleges alakú, szép, préselt cvekedlik.

és hogy a szag meddig tart, azt még ma sem tudni...