terjedelmes táska-történet második epizód, avagy: hogyan állt helyre a világ rendje

Annyit elöljáróban, hogy a Cvekedli-sztori elnyerte a közönségdíjat is (erről bővebben egy későbbi bejegyzésben).
Ez pedig itt - mi más volna - annak a folytatása.
Tehát ott tartottunk, hogy nem tudni, meddig tart a szag. Hátkérem, mára már tudjuk: négy napja véget ért.
Történt ugyanis, hogy mostanában valahogy minden nap ez a bizonyos főszereplő táska volt velem. És nyáron, de általában mindig van nálam baciölő zselécske (ez egy olyan kis üvegcse, benne egy furi, zselés állagú dologgal, abban apró színes szemcsékkel, amivel víz nélkül lehet kezet mosni, mert fertőtlenít, és még vicces is. Leggyakoribb használata enyhén kényszeres esetekben, tömegközlekedés után, gyér higiéniai infrastruktúrájú helyeken, illetve Nagyítós alkalmakon, tekintve hogy az egyik tündésmesternő, Gyöngyőtől kaptam az ötletet).
Ezekben a napokban sem volt másképp, hurcoltam magammal a Gabcsitól ammmerikából kapott pink grapefruitos példányt, mígnem többszörösen azt vettem észre, hogy ha kihúzom a zippzárt, árad ki a pink grapefruit illat, de valami nagyon erőteljesen.
Namondom, győzelem a káposztaszag fölött.
Igenám, de hogy történhetett ez? Ennyire erős illata nem lehet csak úgy. Kutakodtam egy kicsit, hát láss csodát, LECSAVARODOTT A KUPAKJA! És ennek egyenes következményeként, szivárgott, lötykölődött, csordogált a zselécske szépen kifelé napról napra.
Sssssoha nem történt még ilyen, soha. De most mégis.
Szerencse, hogy a zselécske legfontosabb tulajdonsága, hogy elillan, és nem hagy nyomot, nem áztat el és nem is lesz utána ragacsos semmi.
Mondhatni tökéletes. És mindez magától... Igazuk lehet azoknak, akik azt mondják, a világ egy egyensúlyra törekvő rendszer...