hétfő, március 16, 2009

kis komáromi idus

(mindenekelőtt: a címben szereplő ötlet Zselétől koppintva, remélem, nem haragszik meg érte, csak annyira beleültette a fejembe a szót, hogy nem tudtam mást kitalálni erre a napra)

Szóval akárki kérdi: március 15-t nem lehet nekem máshol tölteni, mint Komáromban.
Sehol máshol nem jelent semmit ez a nap, de itt annál többet - a város (ős)történetének egyik ütőerét, fő energiaforrását, amelynek nyoma, ereje - fogalmam sincs, hogy, de ott él minden lélegzetvételünkben.

Ez a nap, be kell vallani, társadalmi szemle is. Megnézni sok szép arcokat, meglepődni, megkritizálni, megmustrálni, találkozni, forradalmi lelk(ület)ünket összeérinteni, ilyesmik.

Ma nem voltunk túl sokan, egészen szürkének és fájdalmasan semmitmondónak indult, de aztán mégis belejött ebbe is valami megborzongató.
Martosi népviseletes dalolászó nénikbácsik - ahogy előre megjósoltam - elénekelték, mit üzent a Kossuth Lajos, mint ahogy később megtette ugyanezt a Concordia is.
És valamiért, magam sem értem, miért, de ez a nóta mozdított be mindenkit legalább annyira, mint a Szózat - a tömeg, nem kis erővel bekapcsolódott, együtt énekelt.
Talán mást jelent a három választás évében a "Mindnyájunknak el kell menni" - sor, hogy aktuálpolitizáljunk egy kicsit...

Ezen kívül, legyen bár akármennyire szentimentális és mártírkodva hazafiaskodó (mert ezen a napon még azt is megengedjük talán), továbbra is az üzent nekem legtöbbet, hogy "A nagy világon e kivűl/Nincsen számodra hely"...

szelaví, szabadság, szerelem

3 megjegyzés:

  1. szia krisztóc, én idén kassán voltam. temetőben koszorúztunk mindenféle sírokat, mi 40en a koliból és kb 10 bácsi, akiket leginkább az érdekelt, hogy az mkp-tól vagyunk e vagy sem. se himnusz, se szózat, se kossuth lajos.
    sze la szomorú ví.

    VálaszTörlés
  2. engem a komáromi megemlékezések szoktattak le a szociális ünneplésről

    igaz, hogy sonak vannak, ami jó érzés, de többnyire buta emberek mondanak butaságokat a bambán bámuló publikumnak... ez meg :(

    VálaszTörlés
  3. na hát épp ez az, hogy egyáltalán nem érdekelnek a bután beszélő szónokok, hanem azt mozizom, hogy hogyan hat egymásra meg hogyan/miért keresi egymás közelségét az összegyűlő bambán bámuló publikum egy-egy nagyon emberi, szépen emberi, csúnyán emberi arca

    VálaszTörlés

Mesélj, szerinted?