aprócska pünkösdi boldogító szürrealitások

részese lenni egy meglepetés-szülinapi bulinak, a saját lakásomban, aminek sem szervezője, sem pedig ünnepeltje nem vagyok
vendégül látni hajnal felé az egyébként nem túl józan, ház első számú botrányhőse szomszédsrácot, aki csak azért jött, hogy figyelmeztessen a többi szomszéd előrelátható galádságaira
kikapcsolni teret és időt, és menni csak és kizárólag az orrunk, akarom mondani az igényeink után
szembesülni azzal, hogy vannak olvasók, akiket foglalkoztat Rácsosék sorsa és kiléte
belecsöppenni Daniel Brüll legénybúcsújába
táncolni egy magunksemhisszük szombatestében
végigcsinálni saruban és egy szál nyári cuccban a tizenöt fokos május 31-t
rádöbbenni, hogy a Wilbur öngyilkos akar lenni nem is annyira életigenlő film, ellenben közepesen világfelforgató
kertet varázsolni az erkélyből, csöpögő esőben, még mindig idő-kényszer nélkül
elmenni egy misére, ami nincs is
kioperálni a porszívóból egy kőkeményre telített porzsákot, amely egy szűkös, ámde tömör olvasztótengelyként integrálta itt töltött csaknem 10 hónapunk összes pormacskáját
kulcsot kapni a ház udvarához, és engedélyt kerti partik szervezésére...

ja igen. és megfogalmazni, hogy végleg elérkezettnek látszik az idő az igazi szépirodalom-írás megkezdésére (ha valaki tudja, hogy kell ezt, kérem, feltétlenül jelentkezzen)

jaigen2, egy kis pünkösdi boldogtalanság. ha valaki büntetni akar majd valaha az életben, vagy kínozni, zárjon be egy szobába, számlákat, csekkeket és egyéb hivatalosságokat rendezni. a gyors eredmény garantált.

na hát ezek a sokmindenek vannak.