bringázz a ... mindenhova

Ha abból indulunk ki, hogy 2009 a Kihívások Éve, és ez ügyben kéne tartani egy részidős értékelés, akkor a bringázás tuti dobogós helyen végezne.

Úgy kezdődött minden, hogy Dalma ikszi-sportfelelősként elkezdte izzítani a szálakat a tavaszi, de az is lehet, hogy még a tavaly őszi kampányban. És ha ez itt bármimód az őszinteség helye, akkor be kell vallani, kezdetben csupán a csakazértis-erejével hatott a kihívás, és bizony sok szempontból macerának tűnt az egész tekerősdi.
Aztán elég gyors iramban jött a megszokás, a bringás életérzés csábereje, nagyon-nagyon hamar a veszélyes helyzetek vonzása (minden napi minimál-adrenalinként az autók közt közlekedés izgalma), az ismeretlen helyzetek bevállalásának vagánysága (útonalterv és utcák ismerete nélkül elindulni), és a Margit-híd lezárásával a mindent überelő időhatékonyság (70 perc bkv vs 40 perc tekerés), legutóbb pedig a legbelülről jövő, hátperszehogy-biciklivel-érzés (playbackes kollégák figyelmébe: nézzétek, ez egy paletta!).

Remekjó, hogy a sebesség és veszély együtt mennyire motivál,
Szabadság-érzést ad (persze van azért, amikor bringázva is keletkeznek kiszolgáltatott, anyázós helyzetek, pl. hogy ki az a barom, aki úgy épít villamosmegállót, hogy a sok mélázó turista, aki leszáll a villamosról a Parlament látképébe feledkezve, egész pontosan a bringaút közepén landoljon...).
Kicsit segít megelőzni az irodaimunka-okozta hátfájást
Lehet mozizni nagyon jól a bringás társadalom sokféleségét,
satöbbi-satöbbi-satöbbi.

és most, hogy ma, 10 fokban és esőben is sikerült boldogan meglépni mindezt, véglegesen ki lehet mondani: büszke vagyok magunkra, magamra...

ezen kívül munkahelyi közösségépítő is,
lehet vicces fotókkal pályázni a kampány fotópályázatába, kreativitásunkat fitogtatva.
és most reklám jön: tessék ránk szavazni, de gyorsan!
itt
(Galéria, 4. oldal, Képrejtvény... c. fotó, alul a kis csillagokra katt, köszönjük - regisztrálós, de nem bonyolult).