R. M.

Tegnap este
egészen váratlanul
bekopogtatott az erkélyajtómon Radnóti Miklós
és azt mondta, itt az ideje, hogy megünnepeljük az ő születésnapját.
Meglepődtem ezen, váratlanul ért, de hát végülis ünnepli őt az egész ország az egész évben, vagyis tulajdonképp tényleg itt volt az ideje.
Így aztán egész egyszerűen, gyertyafénnyel, advent-illattal, Kicsi Hang zenével, az egyetlen aprócska, antikvár Eclogák kötettel a kezemben, átadtam magam az ünneplésnek.

és érdekesmód, azon túl, hogy megállapítottam, minden ecloga arról szól szavaival, hogy Miklós készül a halálra, mégis az Élet lüktet bennük,
legtöbbet az elsőként beugró Nem tudhatom jelentett ezen az estén,

mégpedig azzal, hogy belépett örökérvényű válaszként életem nagy klasszikus kérdésére, hogy haza akarok-e még költözni Komáromba. mármint nem nekem, hanem azoknak, akik kérdezik. lásd első három sor.

A bejegyzést pedig küldeném Briginek szeretettel,
és mindenkinek, aki szereti...