Az utóbbi idők legalja a fent nevezett témában: reggel fél8 kor a munkahelyi íróasztalom mellett azt mondani egy kedves kollégának, hogy "meg tudom nyitni itthonról is...". Szerencsére a mentálhigiénében jól képzett munkatárs, aki egyben jóbarát is, tudja, mit kell ilyenkor csinálni, hogy visszazökkentsen a valóság talajára.
Régebben azt az irányt próbáltam követni, hogy a nap munkával töltött része és a nem munkával töltött része élesen elkülönüljön, tehát minél inkább közelített a munkaidő a nyolctól négyig kerethez, annál inkább rendben tudtam a kérdést.
Mostanában érdekesmód afelé hajlanak az igényeim, hogy úgy tudjam alakítani a napok munkával töltött részét, hogy beleférjenek értékes, magamra (vagy barátokra) szánt reggelek is, hogy amit nyugodt környezetben szeretnék végezni, azt lehessen itthon is, szóval ez pedig valami másféle egyensúly felé mutat (ami talán felnőttebb, rugalmasabb, szabadabb, merthát tudjuk, nem a keretek teszik...).
A mindig megdöbbenés hozó régi-új felismerés pedig az, hogy valahonnan belém kódolódott, hogy a semmittevés valami bűnös, tilos, gyanús, titkolnivaló dolog (kivéve persze a nyarat, mert olyankor egyedül ez a megengedett), és ha véletlenül úgy alakulna, hogy egy egyébként terhelt időszakban, feltöltődésre adatik lehetőség, akkor legalább gondolatban illik valami munka-feladattal foglalkozni. Mintha az, hogy Isten a hetedik napot a pihenésre szánta, el sem ért volna hozzám.
Konklúzió: a címben említett hármasság harmadik tagja egyelőre az élet misztériumainak homályában rejtezik, megtalálásán hősiesen munkálkodunk.
draga Kriszta...biztosan meseltem mar neked a nyari csucs-istentisztelet nagy konkluziojat: Isten parancsba adta, hogy a hetedik napon pihenjunk es neki szanjuk....mert ismer minket annyira, hogy nagy munkamaniasokkent ezt is elsunnyognank es vmi idetlenseggel toltenenk...de igy h szerepet kapott a teremtesben, csak van vmi hangsullya??!!!?! o tudja h mire van szuksegunk, es a pihenes resze a gondviselesenek
VálaszTörlésvegyel peldat Garfieldrol ;)