Van az a könyv-élmény, ami olymértékben beszippant, hogy amikor a végére értél, valami szürreális reménységtől vezérelten keresed még, hogy hol maradt a könyvben olyan betű, amit nem olvastál és még lehetne.
Tajtékos napok. a kötelezők Bé szerint-lista egyik eleme. Régen vágyott magával sodrás, huncut és nemtörődöm szürrealitás. A lehetetlen és annak az ellenkezője. Szerelem, fájdalom, szenvedély, élet. halál. és még több élet és még több halál.
A könyv végére érve csak zsilipelni szerettem volna azzal, hogy belekezdtem a műelemzésbe: csak még egykicsit tovább benne maradni, a kezemben tartani a könyvet. Körülnézni, tudatosítani, megfontolni, elvetni, vállat rándítani.
Ehelyett minden rendszerbe került (grrr rendszer), elnehezült szimbólumos tartalmakkal, utalásokkal, vélt vagy valós üzenetekkel, a szereplők pedig állnak ott lelkileg lemeztelenítvel, csontjaik között átfúj a szél. Mint amikor Ursus Wehrli rendet rak.
tanulság: sose olvass könyvelemzést, ha nem kell. és ha nem bírod letenni a könyvet, olvasd el inkább újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mesélj, szerinted?