Az utóbbi napokban igazán nagyon sok új fogadalmat tettem a bringázási szokásaim szelídítésére és törvényesítése vonatkozólag, főleg a kiszámíthatatlan mozgású szerelmespárok majdnem-elütése, töksötét 13. kerületi eltévedés és egyéb megrázkódtatások nyomán. DE. az úttesten bringázásról nem vagyok hajlandó lemondani, mert egész egyszerűen vannak az óbudai bicikliútnak olyan részei, amit rühellek. nincs rá jobb szó.
ma reggel jókedvűen, csinin és lendületesen tekerésztem épp az egyik ilyen szakasz helyett az úton. hátranéz, jelez, sávot vált, jobb sáv elfogy, továbbteker. Ekkor mellém gurul egy robogós fiú bukósisakkal, akár Zoltán, dobrý človek újkori megtestesülése is lehetett volna. Kedves hangon elmagyaráz valami olyasmit, hogy jelezzek egyértelműbben, mert az autó mögöttem majdnem nekem jött. Ebből én persze mit sem észleltem. Komoly nyomatékosító tekintet, én alig eszmélek, mosolygok rá egy hálásat, majd tovább hajt. Hát nem kedves? De. Törődjünk egymással :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mesélj, szerinted?