 Ha felszabadultan vagy épp ráérősen, várakozón vagy kíváncsian jön-megy az ember a városban, hatalmas kincseket lehet találni, ezt tudtuk eddig is.
Ha felszabadultan vagy épp ráérősen, várakozón vagy kíváncsian jön-megy az ember a városban, hatalmas kincseket lehet találni, ezt tudtuk eddig is. 
Imígyen akadtunk rá a minap a múzeum körút egyik egyébként is kedvenc udvarában rejtőző Cukorka boltra. 
Kézzel készített nyalókák és cukorkák, a világ bármely színében. 
Három viccescuki fiatal, két srác meg egy lány. Állnak a pult mögött, gyúrják-hevítik-tekerik-hajlítják, gyömöszölik. A falon végtelen mennyiségű folyékony íz szép üvegcsébe zárva, a boltban elmondhatatlan cukorkaillat (egész bizonyos vagyok benne, hogy ha amikor gyerekként elképzeljük a mennyországot, ott is ilyen illat van), és különböző formájú és színű cukorkák meg nyalókák mindenütt. Charlie és a csokigyár érzés, mesearanyos.
és nem utolsósorban van egy gyönyörűség biciklijük is.
ja igen, és akinek ez fontos: a cukorkák íze is mennyei. megkóstoltuk. 
tessék menni hosszú tömött sorokban, jót tesz a léleknek!
 
 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mesélj, szerinted?