kedd, június 05, 2012

Hogy kerültem oda...



Mióta tudjuk, hogy minden fatális véletlennek és egyéb baklövésnek fontos sorsfordító üzenete van, hajlamosak vagyunk őket szeretni.
Aki elmegy zumbára és nem visz magával cipőt (mert ugye mostanában mindent mindenhol ott- és elhagy), az magára vessen.
Még jó, hogy éppen van jóga is, ami cipő nélküli dolog ugyebár.
Igen, de nem sima, hanem antigravitációs.
Milyen hülye név, sokkal jobb lenne hinta-jógának vagy hordozókendő-jógának vagy légtánc-jógának hívni.
Már rég ki akartam próbálni, csak tartottam tőle, hogy nehéz lesz.
Az is.
De hihetetlen vicces. Egyensúlyozós, játékos, hintázós, még inkább egyensúlyozós és mosolyra fakasztós. Felszabadít. Visszahozza a gyerekkori hinta-emlékeket, kacérkodik az ember bátorságával, tartásával, erejével. És csak időnként fáj, de állítólag azt is meg lehet szokni.
szeretettel ajánlom. véletlenül is, és szándékosan is.

1 megjegyzés:

Mesélj, szerinted?