- Krisztóc, mért sírsz?
- Mert nem tudom, hogy Peti szeret-e vagy sem. Szerinted?
- Szerintem nem.
(eszi tovább a szalámit uborkával, tömködi mellé a kenyérdarabkákat)
- Anya, mért ölelgeted?
- Hogy megvigasztaljam, gyere ide te is.
- Szerintem hagyd abba. Majd magától megvigasztalódik.
Később mégis átjön az asztal túloldalára, bevackolja magát az anyja ölébe, és folytatja.
- Az az ötletem támadt, hogy ha egyszer szeretné, akkor már örökre szeretné... Csak nem tudom, hogy azt hogyan tudnám megcsinálni...
hát. azt még pillanatnyilag én se.
de addig is
szerelmes témájú mesékről bővebben képre katt
nonono.
VálaszTörlésnesírjál
VálaszTörlésköltözz vissza hozzám!