Mostanra, néhány napja összeállt ez bennem.
Keresztény vagyok, hívő, alterkatolikus, meg általában véve konzervatív az értékrendem,
de akármennyire is igazak ezek, érvényes az első mondat is.
Házasságellenes lettem, mert rá kellett jönnöm annyi helyről, hogy a fele is sok,
hogy a mi generációnk nem az amíg-a-halál-el-nem-választ üzemmódra van programozva.
Ne házasodjunk össze, légyszi.
Mert aztán úgyis elfáradunk a kapcsolatban
aztán úgyis találkozunk valaki mással
és úgyis szerelmesek leszünk és boldogok
valaki mással
és aztán,
mivel már sok sok helyről megtanultuk,
hogy a legbenső vágyak a legigazibbak,
úgyis a legbenső vágyainkra fogunk hallgatni
és elválunk.
és aztán magyarázkodhatunk boldognak és boldogtalannak
közelinek és távolinak
és ihatjuk még a bűntudat keserű levét ki tudja, hogy meddig.
Inkább csak találkozzunk, közeledjünk,
távolodjunk, csiszolódjunk.
Amikor annak van az ideje, köteleződjünk el,
amikor annak, szüljünk gyereket,
amikor annak szeressünk,
amikor annak, búcsúzzunk.
De a nyomasztó ígéretet,
a külsőséges hacacárét
a hurkát előételnek
a menyasszonytáncban manifesztálódó nyilvános erőszakot
azt hagyjuk ki, légyszi.
De az is lehet, hogy az "amíg a halál el nem választ" mondatban
a halál
nem az a perc, amikor már nem ver tovább a szívünk
hanem az az erő, ami bármit tönkre tud tenni
ami magával ragadja a depressziósok életerejét
ami megszünteti azt a köteléket, ami által egymást választjuk
és ami a kapcsolatokat emészti föl, úgy általában.
Juteszembe. Wass Albert egyetlen szerethető verse. Amit már oly rég posztoltam. De az is lehet, hogy még soha.
Halál
Én úgy képzelem el,
hogy a halál egy óriási nász,
legszentebb, legemberibb ölelés.
Nem fájdalom: fájdalom-felejtő.
Nem rém: rémeket elűző.
Több mint a Szépség.
több mint a Szerelem,
a Jóságnál is több:
Kegyelem.
Én úgy képzelem el,
ha egyszer oly nagy lesz a zaklatás
és akkorára nő a fájdalom,
hogy nem bírom tovább:
hozzám lép egy fehér ismerős,
szép csendesen lecsókolja a számat,
lefogja ezt a vergődő szívet,
és ennyit szól csak: elnémuljatok.
Erre megszűnik minden indulat.
Erre megszűnik minden fájdalom,
csak gondfelejtő békesség marad:
se könny, se vér, se akarat,
nem lesz már semmi sem.
Elhal a szívem dobbanása,
s végtelen álmok néma lánya
bűvös, tüzes csókjába zár.
Szeretőm lesz egy éjszakára
a széparcú Halál.
... "amig a halal el nem valaszt" ...
VálaszTörléssulyos mondat... es bizony, meg is halunk, hogy elvalhassunk... rakosok leszunk, infarktust kapunk, csak, hogy eljojjon az egyetlen dolog, ami fogadalmunk szerint elvalaszthat: a halal...
... ize ...
alljunkmeg-alljunkmeg-alljunkmeg...
es...
az...
nem...
lehet...
hogy:
... "amig az Elet el nem valaszt" ?
LÁJK.
VálaszTörlés"-Nincs nagyobb csapás, mint a házasság! - jelentette ki a Pék.
VálaszTörlésA Csizmadia egy pillanatig elgondolkodott, majd azt mondta:
- Nem! A földrengés nagyobb csapás!
Ám a Pék nem hagyta magát.
- A házasság a legnagyobb csapás! Még a földrengésnél is nagyobb!
A Csizmadia dühös volt, hogy így letorkolták. Legyintett meg hadonászott, s mérgesen mondta.
- Lárifári! Akármilyen csapás, mindenkinek meg kell házasodnia! Az emberek emberlányt vesznek el, a sárkányok meg sárkánylányt! Mindegy, hogy hány fejűt!"
(Csukás István - Süsü)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésNagyon elgondolkodtató.
VálaszTörlésDe azért én hiszek a házasságban. Nem úgy általában. Nem úgy az intézményben. Nem abban, ahogyan az én szüleim csinálták például. Sem a menyasszonytáncban, vagy a mulatósban a lakodalom alatt. (Nem is volt, kaptam is a fejemre érte valakitől. És néha még ma is nyomaszt, hogy nem volt klasszikus lakodalom, buli, hogy nem mindenki kapta azt, amit akart aznap este. De az, amire mi ketten vágytunk megtörtént, és aki akart, az osztozott az örömünkben.)
Féltem az öcsém, hogy beleugrik egy házasságba, úgy hogy nem is akarja. Félek, hogy az apám példáját fogja követni öntudatlanul is, és amikor majd 20 év múlva visszanéz, azt fogja mondani a gyerekének: "Hát igazából fogalmam sincs, miért vettem el anyádat. Talán azért, mert sokan mondták, hogy már illene."
Sok gond van a házassággal úgy általában.
Abban viszont hiszek, amilyen értelmet az összetartozásnak Kornél adott számomra. Amilyenre mindig vágytam. A szabadságra, amiről nem is gondoltam, hogy egy kapcsolatban megadatik. És persze, soha nem mondhatom, hogy soha. De bízom abban, hogy ez az ajándék, amit kaptunk, szeretettel, elfogadással és sok munkával megtartható. Örökre. Mert ez az egyik legjobb dolog az életemben.
És őszintén azt kívánom, hogy mindenkinek megadasson a társa, akár papírral, akár anélkül, úgy, ahogyan neki a legjobban megfelel. Még ha nehéz is megtalálni.
Ivett, nagyon köszönöm, hogy ezt, így, ide.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy ezt így kiváltottad belőlem. Háromszor meggondoltam, mielőtt elküldtem. De végül úgy ítéltem meg, megírhatom neked. Örülök, hogy tényleg. :)
VálaszTörlésHát. Akkor még inkább köszönöm a felvállalás bátorságát. Ez lenne a blog küldetése, hogy kiváltson ilyeneket, és hogy azok megírassanak, szóval tényleg, igazán nagyon örülök.
VálaszTörlés