Prosím?

Hallottam már panaszkodni többeket, hogy a komáromi Regiojet-pénztárosok közül az egyik hölgy egyáltalán nem mutat hajlandóságot még a magyar nyelv megértésére sem.
Amivel én személyesen úgy voltam, hogy két lehetőségem van: 1. én magyarul beszélek hozzá, ő meg szlovákul hozzám. 2. Nem csak tiszteletben tartom, hogy ő szlovák, hanem alkalmazkodom is hozzá és már nyitásból szlovákul kommunikálok én is.
Tekintve, hogy ketten vannak, nem volt nehéz megjegyezni, hogy ő az, aki magyarul nem. Általában a második lehetőséget választom, hogy gyorsítsam az eljárást.
Ő azonban valamiért berendezkedett arra, hogy nem csak azt nem érti, ha magyarul szólok, hanem azt sem, ha szlovákul.
Minden egyes alkalommal, minden áldott reggel a következő játszódik le:
Bemondom, hogy mit kérek (a mondatban két darab információértékkel bíró tartalom van: a célállomás neve és a jegy típusa, mármint, hogy egész (teljesárú). Ezt a két tartalmat kétféleképpen lehet elmondani: vagy ragozom és beleteszek udvarias gesztusokat, pl. hogy legyen szíves, vagy nem ragozom, hanem csak felsorolom egymás után a kettőt. Egyiket sem lehet eltéveszteni, és az is biztos, hogy a magyar akcentus nem ront jelentősen az érthetőségen).
Ő visszakérdez: Prosím?
Aztán néha kedvesen, néha megalázkodva, néha méltatlakodva, újramondom.
Aztán kiadja a jegyet.

Ma jöttem rá végleg, hogy ebben a visszakérdezésben semmi valós szükséglet nincs, mert mivel látta, hogy sietek (és a magyarok iránti zsigeri elutasításán kívül az empátiája is bekapcsolt, úgy látszik, felülírva amazt), a saját kérdésére már ő maga ismételte meg, hogy mit is kértem egy másodperccel azelőtt.

Nem tartom ezt a nőt rosszindulatúnak a cirka 50 első ránézés után, szóval a szándékos szivatást kizárnám. Azt viszont sokkal inkább elképzelhetőnek tartom, hogy egy tudat alatti szintre beépült tanszítás munkál az agyában, hogy nem csak a magyar beszédet, hanem a magyar beszélőt se legyen képes befogadni.
És milyen sokan lehetnek ezzel még így. És nem mondom, hogy ha egészségesen együttműködő társadalmat akarunk építeni, akkor ezzel kéne kezdeni (bár szívem szerint, legalább kísérleti jelleggel, ezt csinálnám), de hogy legalább észrevenni érdemes, hogy hol is vannak elásva kutyák, azt magabiztosan merem állítani.