döbbenet

hát kérem, az a nagy és szomorú valóság, hogy ma, 2008 tavaszán, nem lehet úgy végigmenni egy átszállással a práter utca 65-ből a blaha lujza térig, hogy az ember ne találkozzon legalább egy olyan mentálisan sérült (beteg, fáradt, gyenge, zavarodott stb.) állampolgárral, aki nemcsakhogy vizuálisan és empatikusan nyújt elszomorító élményt, hanem konkétan cselekszik is.
Cselekszik értsd: kiabál, beszél magában, beszél másokhoz, furcsa mozdulatokat tesz, megszólít, megbámul és még sorolhatnám.
Elképesztő ez. Bőrünkön érezni az életszínvonal zuhanórepülését, némi tehetetlenség-érzettel és a mocskos galambok által felfokozott undorral körítve.
A blaha aluljáróban minden reggel szemkontaktus-harcot vívni újságmutogató kollégákkal
A villamoson kerülni az emberek tekintetét, de főképpen az érintését
A kapaszkodó oszlopon pihenő kézfejeden érezni egy hajléktalan forró lehelletét
brrrr
"magyarország azén hazám, budapest a fővárosa" - énekli az amorf ördögök
hát tegyen mindenki a maga belátása szerint, de ez valami mélységesen életenergia-leszippantó

a bkv-sztrájk azért volt jó, mert abban az időben legalább ezek a buszosvillamosos élmények elkerültek...
hajrá budapest!

valamit muszáj írnom ide

kedves olvasók,
szeretettel jelentem, hogy én vagyok a legtürelmetlenebb
márminthogy nagyonnagyon szeretnék írni már soksok szép és kevésbé szép posztot ide
csak az élet egy kicsit sűrű mostanában
(kac-kac, mondják most bizonyára, akik ismernek)

úgyhogy most jobb híján rittyentek ide egy kis előzetest
tehát
az alábbi írások várhatók itt az elkövetkező néhány napban:

• távgyógyító. rövid kis szösszenet egy speciális módszerrel dolgozó specialistáról, körítve az egészségügy helyzetéről szóló savanyúkáposztával
• döbbenet. tárgyilagos beszámoló, melyben a szerző arról siránkozik, hogy magyarország életszínvonalának csökkenését a bőrén érzi nap mint nap, főként a reggeli békávézáskor
• paradigmaváltás. avagy láthatáron egy merőben új táplálkozásfilozófia

na ezek lesznek, remélem hamarosan
addig is ajánlom Vámos Miklós Öt kis regény c. könyvéből az elsőt.

csók

az alvásról

A félreértések és a sznobizmussal vádaskodás elkerülése érdekében elmondom az elején töviről hegyire, hogy Máraiban leginkább, mindennél jobban a címadását szeretem. Úgy tud címet adni,
hogy ha ezt a kottát követi az ember, légyen akármilyen bugyutaság is az írásának témája, garantáltan, hogyúgymondjam ab ovo bölcsességnek fog hangzani (teszemazt "A fehérnemű-vasalás értelmetlenségéről").

Nostehát.
Nemrégiben kiderült egysmás a zegészségemről vagyishát kiderülőben van, aminek kapcsán utánaolvastam néhány dolognak, és amikre bukkantam, azok közül néhány felborogatott az életben eddig alapténynek számító igazságot (úgymint például az elválasztott táplálkozás hatékonysága, amiről persze ilyenkor, a húsvéti ételdömpingben egészen hiteltelen írni, de mindegy is).
Valamint érintettek témákat, amikről eddig nem nagyon vettem tudomást.
Úgymint az alvás funkciója is.
(mindehhez muszáj tudni, hogy mi, Molnárok, köztudottan a kognitív disszonancia redukció feketeöves nagymesterei vagyunk, vagyis sokmindenre képesek vagyunk, hogy a magunk igazához alakítsuk a világot).

Tehát a nagy bölcs leírások kerek perec kimondták, hogy az alvás valami elengedhetetlen fontosság az élethez, mert a testünk sejtjei tényleg ekkor regenerálódnak, és aki nem alszik eleget, és főleg nem éjfél előtt, az búcsút inthet a regenerálódásnak és tárt kapukkal várhatja a megbetegedést.
El is határoztam ennek örömére, hogy muszáj lesz az életemet a saját tempómhoz igazítani, vagyis ami belefér egy napba, az belefér, ami meg nem, azt - a korábbiakkal ellentétben - elengedjük.
Ez ment is, míg mínusz sokból a minimum pihentségi szintre aludtam magam. Azóta meg jönnek a sok lehetőségek, kínálkoznak sorban: bepótolni mindent, ami hónapok óta elmaradt, írni, olvasni, másokkal találkozni, filmet nézni, falni a szépirodalmat...
És ilyenkor csapdos a dilemma: annyi fontos dolog van ebben a rövid életben, miért épp alvással tölteném a nyugodt és békés éjszakai órákat?
de ha nem azzal töltöm, zombi leszek.
de ha nem olvasok szépirodalmat, kultúrzombi leszek.
de ha nem...
de ha nem...
nemtom, hogy kell ezt jól.

(várom az okos kommenteket...)

még egy húsvétos

még egy, ajándékba kapott húsvéti mélység
köszönet érte Dalmának...

Dsida Jenő
Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.


Misztrálos előadásban meghallgatható itt.

húsvétra várva

van a húsvét-várásban valami felüdítő, mélyre belélegzett tavaszillat, amitől minden sejtünk felujjong, hogy van remény :)
megcsapott már idén is néhányszor, hála Istennek.

a húsvétra készülés nem sikerült sajnos igazira, de talán a nagyhét meghozza majd a mélyülést.

Van egy vers, Pilinszky, abban benne van minden, amit érezni szoktam ilyenkor.
A húsvét nagyobb ünnep nekem, mint a karácsony. A földkerekség legnagyobb ajándékának ünnepe. Egyszerre félelmetes és felszabadító.
Csupa szorongás is, amit érzek - gyermeteg, buta gondolatkísérlet, de mégis mindig valós félelemként jár át: mi van, ha Krisztus idén nem támad föl, nem lép ki a sírból és elveszítjük őt örökre?
Aztán elgondolkodom ezen, mit jelent elveszíteni, visszakapni, hinni és kételkedni.
És azután Krisztus feltámad. újra meg újra.

Harmadnapon

És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek.
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive -
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.