ajándékozás a javából

Éhes voltam és ennem adtatok,
szomjas voltam és innom adtatok,
...
elvesztettem a különleges esernyőmet,
és kaptam helyette egy másikat.


Örömmel jelentem, hogy a nagy drámák közepette elhagyott és pótolhatatlannak vélt esernyőm helyébe kaptam ma Évától egy újat, méghozzá nemisakárhogy.
Minden megvolt ebben az ajándékozásban, amit én a nagy dolgok közé sorolok és szeretek adni másnak, meg kapni is.
1. CSAK ÚGY kaptam, tehát nem alkalomra, nem kötelező jelleggel, egy teljesen hétköznapi szerda délelőttön
2. egy ELLESETT VÁGYat teljesített be, tekintve, hogy Évám pontosan tudta, hogy nem fogok magamnak egy jó időn belül új esernyőt találni, viszont szükségem lenne rá (na meg persze, hogy nem tudom elengedni az előzőt, de legalábbis ezzel szoktam aggódó barátaimat riogatni...)
3. nem csak azt az egy darab esernyőt kaptam ajándékba, hanem még kb. 20 másikat is, azokat csak egy ideig nézegethettem, de hát a folyamat is maga volt a gyönyör, amíg kiválasztottam azt az egyet, viszont addig az összes többi is az enyém volt... Mint amikor egy egész virágosrétet kapsz egy szál virág helyett.

Szóval köszönöm szépen, ezennel fel vagyok fegyverkezve a taknyos november támadása ellen.

szentek

Hogy hogyan válik valaki szentté, akit ismertünk, ezen már sokat gondolkodtam. Persze vannak, akikről már életükben lehet tudni, hogy máris leköröztek sokakat a "hivatalos" szentek sorából, de mi van azokkal, akik nem éppen a szentek élete könyv fejezeteiként élték napjaikat, mégis sejthető róluk, hogy a szívük mélyén olyan nagy szeretet élt, ami elég lehet a bebocsátáshoz...?
Megvan persze a saját válaszom, amelytől most megkímélném a T. Olvasót, egyrészt mert túl személyes, másrészt meg ki akarja, hogy holnap reggel bekopogjon hozzám az inkvizíció...

Mindenszentekkor az a jó, hogy állunk a sírok fölött és amikor úgy hozza az élet, hogy nyugi van, akkor elmeséljük rituálisan ugyanazokat a legkedvesebb történeteket a legkedvesebb ősökről. Van ott minden, disznótoros szánkózás, titkos magnófelvételek, paradicsomos káposzta túrós csuszával, pálinkaivás következtében történt zongora alá csusszanás, meg egyebek - megtöltene egy novelláskötetet bőven.

És - ilyen módon - próbálunk kapcsolatba kerülni velük újra.
Idén, érdekesmód szeretett emberek érintése és hajuk, bőrük illata talált meg ebben a jóízű merengésben. Őszes-borostás-ráncos arc tapintása, régivágású arcszesz illata, húslevesillatú kötényruha, görnyedt hátú ölelés, mosodaszag, és még sorolhatnám: sokféle arcbőr, kézfogás, szemvillanás suhant át az érzéseimen.
És mivel ezek javarészt testi érzetek, mintha nagyon közelre, fizikai közelségbe idézték volna vissza mindezek tulajdonosait is. (van ennek valami biokémiai háttere is, amibe most kevéske tudásom okán nem mennék bele, de működik, az tény)

hát idén ilyen volt.

És elhagyatnak akkor mindenek

De a bank legalább szól, amikor szakítani akar...
Vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy velem már csak a bank szakít...
vagy a bank is...
vagyhát a bankkal legalább kapcsolatban voltam. 8 perce...

egészség ügy

röviden:
mi lehet rosszabb egy bölcsesség-fog-húzásnál?
vaaaaaaagy
egy gyökértömésnél?

a kettő egyszerre...

Feltöltődés

A "mi az, ami feltölt?" kérdés mostanában többször, több felől megtalál. Meglepő módon nem könnyű rá igaz választ találni. A főzésről már volt szó korábban, emellé újra rátaláltam, hogy a fotózás is. Úgyhogy most jöjjön pár őszi próbálkozás - részletek a Legkedvencebb Unokatesó szülinapi bulijából, félig-meddig üzenet gyanánt, hogy az ősz is lehet szép...









ui: kommenteket Mi az, ami feltölt? kategóriában várok szeretettel :)