ajándékozás a javából

Éhes voltam és ennem adtatok,
szomjas voltam és innom adtatok,
...
elvesztettem a különleges esernyőmet,
és kaptam helyette egy másikat.


Örömmel jelentem, hogy a nagy drámák közepette elhagyott és pótolhatatlannak vélt esernyőm helyébe kaptam ma Évától egy újat, méghozzá nemisakárhogy.
Minden megvolt ebben az ajándékozásban, amit én a nagy dolgok közé sorolok és szeretek adni másnak, meg kapni is.
1. CSAK ÚGY kaptam, tehát nem alkalomra, nem kötelező jelleggel, egy teljesen hétköznapi szerda délelőttön
2. egy ELLESETT VÁGYat teljesített be, tekintve, hogy Évám pontosan tudta, hogy nem fogok magamnak egy jó időn belül új esernyőt találni, viszont szükségem lenne rá (na meg persze, hogy nem tudom elengedni az előzőt, de legalábbis ezzel szoktam aggódó barátaimat riogatni...)
3. nem csak azt az egy darab esernyőt kaptam ajándékba, hanem még kb. 20 másikat is, azokat csak egy ideig nézegethettem, de hát a folyamat is maga volt a gyönyör, amíg kiválasztottam azt az egyet, viszont addig az összes többi is az enyém volt... Mint amikor egy egész virágosrétet kapsz egy szál virág helyett.

Szóval köszönöm szépen, ezennel fel vagyok fegyverkezve a taknyos november támadása ellen.