léleKzet

az idei advent az egyszerűség, 
a szent sóhajok 
és mélységes apró pillanatok adventje

a mi istenünk a meglepetések istene.

a csodát nem várni kell, 
hanem csak engedni.

befogadni

"Azóta, hogy kivezettem Izrael fiait Egyiptomból, sose laktam házban mind a mai napig, hanem ide-oda vándoroltam egy sátorban - az volt a hajlékom. Amíg Izrael fiaival ide-oda vándoroltam, mondtam-e egyetlen szóval is Izrael bírái közül, akiket pásztornak rendeltem népem, Izrael fölé, egyetlen egynek is: Miért nem építtek nekem cédrusfából házat?" (2Sám 7,1–5.)

Szóval ne te építs nekem házad, majd én megszentelem a tiédet, mondja Isten.
És Isten nem kér tőlünk még többet, hanem még többet akar nekünk adni - mondják a jezsuiták a tegnapi olvasmány kapcsán.

és hogy mit jelent az önzetlen befogadás?
itt és most többek között ezt, hosszú idő után újra:

„ Tamina közkedveltségének egyetlen titka az, hogy nem akar mindenáron önmagáról beszélni. Ellenkezés nélkül fogadja füle megszállóit, és sohase mondja: Ez pontosan olyan, mint amikor én, én…” (Milan Kundera, Nevetés és felejtés könyve)

ha bátrak voltak, akik mertek

amikor szóba kerül valahol egy beszélgetésben, hogy kinek milyen emléke van a rendszerváltásról, mindig nagy szeretettel mesélem el, hogy tisztán és élesen emlékszem, amikor a bársonyos forradalom idején Václav Havel szónokolt a Hajós bevásárlóközpont tetején én pedig Apu nyakában ülve nézem-hallgattam, és kisgyerekként is egészen bizonyosan éreztem, hogy most valami nagy és hősies dolog, a világ változása történik. 

hogy egészen pontosan így volt-e, azt nem tudom, nem is számít. az számít, hogy ez lett az alapélményem a demokráciáról, a társadalom erejéről és azokról a bátor emberekről, akik kiállnak mások elé és azt mondják, erre van az előre. 

bátorság, erő, emberszeretet. ezek égtek belém akkor, és megszerettem őt magát is - olyan szeretettel, ami nem tényekből, eredményekből, mondatokból, tettekből, hanem valami mélyebb, titokzatos anyagból születik. 

hiszem, hogy az a nap megírta a társadalom iránti kíváncsiságom és jóhiszeműségem könyvének első sorait is. 

és ma, amikor ennek az emberközeli és alázatos férfinak a haláláról jön a hír, annyit szeretnék csak utánaüzenni, hogy köszönöm. 

akiknek megadatik, hogy csöndben, álmukban halhatnak meg, azok felől egészen biztosak lehetünk, hogy nem volt már több dolguk a földön.

ajándék

milyen jó,
hogy időnként lehet azt kérni KarácsonySzülinapra,
hogy a nagy döntéseket és kereséseket ajándékba tegye meg értem valaki más.
és akkor nekem nem kell.
keresni, töprengeni, mérlegelni, a döntés jósága és igazsága felől aggódni,
az összes lehetőséget végiggondolni, sem semmi hasonló.
csak megvárni kell.

nem lehetne időnként az élet más területein is így?

(sóhaj)

pénz

Egy hete történt, aztán picit elveszett, majd egy elmesélés után feléledt történet arról, hogy hogyan relativizálódik a társadalom minden rétegében a pénz értéke és hogyan alakul át a hozzá fűződő viszony.

Négyeshatos villamos, vasárnap este. Ülünk az ajtónál. Menetiránynak háttal, a másik oldalon egy fiatal fiú. Előttünk egy szakállas férfi, minden bizonnyal hajléktalan. Kopott-szakadt ruhában, időnként látni, hogy fogai nincsenek, bámul maga elé, áll, picit ingatagon.
Mögötte egy fiatal pár, beszélgetnek valamiről.
Következő megálló. A pár elindul, hogy leszálljon, elhaladnak a hajléktalan mögött, a lány leszállás előtt nagy ívben elhajít valamit. Már hörtyennék fel magamban, amikor látom, egy összehajtott ezrest dobott a hajléktalan elé, láthatóan úgy, hogy a párja ne vegye észre és ne is kelljen megérinteni a szakállast.

A mellettem ülő srác, a hajléktalan, és én, mereven nézzük a földön heverő pénzt, mindhármunknak fut valami a fejében. Bennem és a srácban feszült kíváncsiság, némi méltatlankodás - összenézünk. Nem kell hozzá erősen koncentrálni, hogy lássuk, mi folyhat az ő  fejében. A pénz értéke egyáltalán, a megaláztatás, a szükség, a sör-árfolyam, a kéretlen segítség, a jóllakottság érzésének emléke, a valahová tartozás vágya és sok minden más még, nagy összevisszaságban.
Hosszan nézi a pénzt, közvetlen, mielőtt elhinnénk, hogy nem fog vele törődni, mégis felveszi és hogy megérezzen belőle valami többet, elkezdi morzsolgatni a kezében.
Vajon mit ér itt, ma, Magyarországon ez az odadobott fecni és mit érdemes feladni érte?

Kisvártatva újra ledobja a földre és visszavonul a maga elé bámulásba. A srác felháborodik, bennem születik valami magasztos érzés és egy sokkal nagyobb kíváncsiság, valamint némi hitetlenség a helyzet társadalomfilozofikus voltát illetően.


van. ez. így. 
s hogy hogy lesz még, ki tudja...