nők teliholdkor

tegnap, úgy fest, elindult egy újabb női kör.
és úgy fest, tagja lettem.
ott lenni valahol, amit nem én alapítottam, fellélegzős érzés az alapításhoz képest.
semlegesen kíváncsinak lenni pihentető a száz-fokon égéshez képest.
közelségre vágyni valakivel újszerű a kemény távolságtartáshoz képest.

ültünk, meséltünk, hallgattunk. a legtöbbször elhangzott szó az elfogadás.
erről jutott eszembe, hogy milyen szép része is a házassági eskünek, amikor a pap megkérdezi, hogy
"Elfogadjátok-e a gyermekeket, amelyekkel Isten megajándékoz benneteket?"
és hogy vajon tudja-e ilyenkor az ember, hogy elfogadni nem azt jelenti, hogy hagyja megszületni.
hanem hogy ekkor az elfogadom-úgy-ahogy-van szeretetre tesz ígéretet?

ha igen, az jó. mi meg, gyerekek, jó ha tudjuk, hogy a szüleink egykor ezt ígérték.

Fagyi. Budapestlegjobb.

Bének, Gorálnak és a többi nagy-fagyis barátocskának

Szóval az elmúlt években lecsúszott már egy-két gombóc a torkunkon. Országszerte meg Budapest-szerte is. Kipróbáltunk és emeltünk magasba mindenféle trendi helyeket, kézműves, magyartermék, kreatív elnevezésű, kreatív ízű és hasonlók alapon. De ez felülmúlhatatlan.

Nem tudom pontosan, mióta van ott és mióta nem vettük észre, a közeli nagy-színes árnyékában, 

mindenesetre szombaton, véletlenül észrevettük.

Pedig a szemünk már alig veszi észre az "olasz kézműves" szót, annyira rá van már állva a "magyar kézművesre" (várjuk is a matyófagyit, igen). 

A hely pici, kicsi, kedves, olaszos berendezéssel, benne kedves, egyszerű, anyánknál-idősebb-nagyinál-fiatalabb néni, látja, hogy elalélunk a választéktól és hogy el sem tudjuk képzelni, a gorgonzola milyen lehet, úgyhogy kóstoltat. 

Az, hogy a választék különleges, az nem meglepő a mai piacon. 

De az, hogy a levendulás csoki messziről igazi levendulaillatot áraszt, és még az íze is levendulás (amellett persze, hogy százpontos csokiíze is van), az elájulás.

És nem gombóc ám a fagyi, hanem lapos, olaszos kanállal vagyon adagolva (értsd: tuszkolva) a tölcsérbe bele. 

Ha épp menet közben elfogy a levendulás csoki, akkor "mivel pótoljam ki?" - szól a kérdés és választhatsz bármit.

És az életben először fordul elő, hogy a  három adagot alig bírjuk megenni.

Szóval tessék kipróbálni. Tökéletes.

Hogy kerültem oda...

Mióta tudjuk, hogy minden fatális véletlennek és egyéb baklövésnek fontos sorsfordító üzenete van, hajlamosak vagyunk őket szeretni.
Aki elmegy zumbára és nem visz magával cipőt (mert ugye mostanában mindent mindenhol ott- és elhagy), az magára vessen.
Még jó, hogy éppen van jóga is, ami cipő nélküli dolog ugyebár.
Igen, de nem sima, hanem antigravitációs.
Milyen hülye név, sokkal jobb lenne hinta-jógának vagy hordozókendő-jógának vagy légtánc-jógának hívni.
Már rég ki akartam próbálni, csak tartottam tőle, hogy nehéz lesz.
Az is.
De hihetetlen vicces. Egyensúlyozós, játékos, hintázós, még inkább egyensúlyozós és mosolyra fakasztós. Felszabadít. Visszahozza a gyerekkori hinta-emlékeket, kacérkodik az ember bátorságával, tartásával, erejével. És csak időnként fáj, de állítólag azt is meg lehet szokni.

szeretettel ajánlom. véletlenül is, és szándékosan is.

mennyi

érezted már,
hogy amikor nagyon-nagyon sok sírás van benned,
de nem engeded ki, hanem visszanyeled a könnyeket,
akkor hányigerré alakul?
aminek ki kell jönni, annak ki kell jönni, úgy látszik...

Cuki

Ha felszabadultan vagy épp ráérősen, várakozón vagy kíváncsian jön-megy az ember a városban, hatalmas kincseket lehet találni, ezt tudtuk eddig is. 

Imígyen akadtunk rá a minap a múzeum körút egyik egyébként is kedvenc udvarában rejtőző Cukorka boltra.

Kézzel készített nyalókák és cukorkák, a világ bármely színében. 

Három viccescuki fiatal, két srác meg egy lány. Állnak  a pult mögött, gyúrják-hevítik-tekerik-hajlítják, gyömöszölik. A falon végtelen mennyiségű folyékony íz szép üvegcsébe zárva, a boltban elmondhatatlan cukorkaillat (egész bizonyos vagyok benne, hogy ha amikor gyerekként elképzeljük a mennyországot, ott is ilyen illat van), és különböző formájú és színű cukorkák meg nyalókák mindenütt. Charlie és a csokigyár érzés, mesearanyos.

és nem utolsósorban van egy gyönyörűség biciklijük is.

ja igen, és akinek ez fontos: a cukorkák íze is mennyei. megkóstoltuk. 

tessék menni hosszú tömött sorokban, jót tesz a léleknek!