Milyen vicces ez.
nézegeti az emberlánya iwiwen a saját ismerőseit, önmagával versenyezve, hogy a négyszázkitudjamennyiből hánynak a nevére ugrik be 5 másodpercen belül bármi plusz infó. és hát egyszercsak föltűnik egy olyan név, amit aztán ha megölnek se tudok azonosítani. ki lehet ez vajon...?
aztán egyszer csak - a szögletes zárójelben lévő becenévről, mert van, aki jól használja - beugrik, hogy ki lehet ő.
ááá. egyetemi csoporttárs, csak férhez ment.
és ezzel egyszer s mindenkorra elveszítette vagy elhagyta - vagy nézzük, ahogy akarjuk - a saját nevét.
lett neki egy új vezetékneve és egy új keresztneve is. és hogy őt régen hogy hívták, az talán már nem is fontos.
nem tudom. mintha egy teljesen új - idegen? - emberré lett volna...
persze mindenminden nézőpont kérdése. ez is.
sok boldogságot nekik!
szerda, november 15, 2006
hétfő, október 09, 2006
Nembírommá Továbbmárton
Hjajjajjaj.
Még nem is írtam azóta, hogy visszaköltöztem.
Úgy tűnik már, hogy Palermó Forevör.
Elegem van. Az Én Szobámban ne érezze magát otthon senki, csak az, akit szeretek.
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám.
Ha meg nem szerettelek meg, légy szíves és ne gyere be sehogy.
Nó mór Jótündérség. Akármennyire is kedvesaranyosaktív-illemtudócsevegős-segítségreszoruló elsős, én meg nem vagyok információs központ. Fáraszt a jópofi.
De hát én csesztem el. tralala. köllötteznekem.
hétfő, július 31, 2006
Családipótlékosztály
Nagyon utálom, ha valamilyen bürokratikus intézménybe kell látogatnom, mert náluk eleve reménytelen, hogy bármi is sikerüljön, és általában rettentő drámaian tudom megélni, hogy az ott dolgozók a kommunikációs készségeknek igen alacsony fokát érik el.
A mai nappal viszont lejárt a magamnak adott felkészülési idő arra, hogy bemenjek a szociális hivatalba és közöljem ott mindenkivel, akit ez érint, hogy hála a Mindenhatónak, lediplomáztam, és köszönjük szépen, nem kérünk több családi pótlékot, tekintve, hogy nem jár.
Már a lépcsőház ajtaján kilépve éreztem a vérembe toluló agressziót, próbáltam felkészülni a lehető legrosszabbra, és arra hogy milyen kemény Állampolgár leszek majd, ha jön az alázás a pult túloldaláról. Főleg mert tudtam, ez alkalommal én vagyok a hunyó, majd’ hatvan nappal túllépve a dicső bejelentés határidejét.
Na de kérem, ami történt, azt azóta is felfoghatatlannak tartom. Kedvesek voltak! Sőt! Sőtsőtsőt! 1. Elmondták, hogy őszintén szólva nem érdemes bejelentkeznem munkanélkülinek, mert kiutalnak négyórás adminisztratív munkagyakorlatra, és azt még csak vissza sem utasíthatom. 2. ELFOGADTÁK a magyar nyelvű diplomámat!!! 3. Emberségből és illegálisan még le is fénymásolták!!! Hihhetetlen. Persze arról is tájékoztattak, hogy mennyi pluszmunkát okoztam, de teljesen sárkánymentes módon.
Azért a legszebb élményt mégis a tájékoztató jellegű gagyimagyar felirat jelentette:
A mai nappal viszont lejárt a magamnak adott felkészülési idő arra, hogy bemenjek a szociális hivatalba és közöljem ott mindenkivel, akit ez érint, hogy hála a Mindenhatónak, lediplomáztam, és köszönjük szépen, nem kérünk több családi pótlékot, tekintve, hogy nem jár.
Már a lépcsőház ajtaján kilépve éreztem a vérembe toluló agressziót, próbáltam felkészülni a lehető legrosszabbra, és arra hogy milyen kemény Állampolgár leszek majd, ha jön az alázás a pult túloldaláról. Főleg mert tudtam, ez alkalommal én vagyok a hunyó, majd’ hatvan nappal túllépve a dicső bejelentés határidejét.
Na de kérem, ami történt, azt azóta is felfoghatatlannak tartom. Kedvesek voltak! Sőt! Sőtsőtsőt! 1. Elmondták, hogy őszintén szólva nem érdemes bejelentkeznem munkanélkülinek, mert kiutalnak négyórás adminisztratív munkagyakorlatra, és azt még csak vissza sem utasíthatom. 2. ELFOGADTÁK a magyar nyelvű diplomámat!!! 3. Emberségből és illegálisan még le is fénymásolták!!! Hihhetetlen. Persze arról is tájékoztattak, hogy mennyi pluszmunkát okoztam, de teljesen sárkánymentes módon.
Azért a legszebb élményt mégis a tájékoztató jellegű gagyimagyar felirat jelentette:
„A CSALÁDIPÓTLÉKOSZTÁLY ÁTHURCOLKODOTT A 2. EMELETRE!”
Health Shaman
Komárom tele van Arcokkal. Szaladgálnak itt a maguk kis világának vattacukor-biztonságával körülölelve, függetlenedve mindenféle realitás néven emlegetett savanyúságtól, és nap mint nap újabb téglákkal erősítik meg a tornyukat, ahová csak a válogatott napsugarak juthatnak be.
Az egyik ilyen paprikajancsi a B. Egy úgynevezett fittness-centrum tulajdonosa. Mit tulajdonosa, császára. Eljárunk néha ide tornászni, mert jólesik a mozgás, mert olcsó és semmiféle külső körülmény nem kényszerít arra, hogy a legújabb trendi fittness-baba cuccokat öltsük magunkra a szentélybe lépve. És mert nemcsak fizikai, hanem szellemi élményt is nyújt az itt tartózkodás, legfőképpen a találkozás a Mesterrel. Mindamellett, hogy meg lehet, vagy inkább meg kell hallgatni az ő legújabb heppjeit, jókat lehet merengeni a plafonból lógó poros mű-mikulásvirágok leveleit, a retró 70-es évek muszlibajnok-képeit, vagy a sarki akváriumban döglődő teknősöket bámulva.
A Maestro ez alkalommal egy össz-keleti katyvasszal rukkolt elő, mindamellett, hogy amerikaizászló-mintás gatyájában, felső nélkül villogva próbált minket, lányokat is lelkesíteni. Szóval ő mostanában áttanulmányozta a teljes fellelhető csakra-irodalmat, vágja a Kozmoszban áramló energiák csínját-bínját, profivá képezte magát az összes keleti mágikus gyógymódban, és másodfokú kapcsolatot épített ki a Dalai Lámával (aki, mint megtudtuk dobogókői látogatása után egyenesen B borospincéjébe veszi majd az irányt 4 dl fehérbor reményében), hogy egy Alternatív Gyógyító Központot építhessen, ahol testi-lelki bajainktól megszabadulhatunk.
A Kanadai Magyarok Lapjában is meg fog jelenni a hír.
És azért – biztos, ami biztos – Szűz Mária, meg Jézus arcképe is kint maradt az irodában.
100% kisváros. Tartósítószer hozzáadása nélkül.
A BFC egyszer majd a világörökség része lesz, B-t pedig megörökíttetjük a felvidéki hősök panoptikumában.
Az egyik ilyen paprikajancsi a B. Egy úgynevezett fittness-centrum tulajdonosa. Mit tulajdonosa, császára. Eljárunk néha ide tornászni, mert jólesik a mozgás, mert olcsó és semmiféle külső körülmény nem kényszerít arra, hogy a legújabb trendi fittness-baba cuccokat öltsük magunkra a szentélybe lépve. És mert nemcsak fizikai, hanem szellemi élményt is nyújt az itt tartózkodás, legfőképpen a találkozás a Mesterrel. Mindamellett, hogy meg lehet, vagy inkább meg kell hallgatni az ő legújabb heppjeit, jókat lehet merengeni a plafonból lógó poros mű-mikulásvirágok leveleit, a retró 70-es évek muszlibajnok-képeit, vagy a sarki akváriumban döglődő teknősöket bámulva.
A Maestro ez alkalommal egy össz-keleti katyvasszal rukkolt elő, mindamellett, hogy amerikaizászló-mintás gatyájában, felső nélkül villogva próbált minket, lányokat is lelkesíteni. Szóval ő mostanában áttanulmányozta a teljes fellelhető csakra-irodalmat, vágja a Kozmoszban áramló energiák csínját-bínját, profivá képezte magát az összes keleti mágikus gyógymódban, és másodfokú kapcsolatot épített ki a Dalai Lámával (aki, mint megtudtuk dobogókői látogatása után egyenesen B borospincéjébe veszi majd az irányt 4 dl fehérbor reményében), hogy egy Alternatív Gyógyító Központot építhessen, ahol testi-lelki bajainktól megszabadulhatunk.
A Kanadai Magyarok Lapjában is meg fog jelenni a hír.
És azért – biztos, ami biztos – Szűz Mária, meg Jézus arcképe is kint maradt az irodában.
100% kisváros. Tartósítószer hozzáadása nélkül.
A BFC egyszer majd a világörökség része lesz, B-t pedig megörökíttetjük a felvidéki hősök panoptikumában.
kedd, július 25, 2006
MagNó-Nő
Vannak emberek, akiknél csak benyomod a gombot, és dől a lélek, vagy csak a duma kifelé.
Ma délután a lakótelepre bevezető úton odalép hozzám egy mindenre elszánt, középkorú nő. Először, amikor még nem figyeltem, az volt a fejemben, hogy biztos útbaigazítást kér (Merre van az Európa Udvar, tessék mondani?). Aztán egy pillanat alatt összeállt a realitás, hogy ezen a helyen csak olyan emberek laknak és mászkálnak, akik helyi lakosok lévén tudják, mi hol van.
Szóval jön a nő, elnézést kér, hogy megszólít, belelép a személyes zónámba, olyannyira, hogy hátrálok egy lépést, mintha támadni akarna (pedig egyébként igen jó a közelségtűrő képességem, volt hol edződni), és fölteszi A Kérdést. Mit gondolok én, mi kell ahhoz, hogy biztonságosabb jövőnk legyen? Na, ez a fajta megközelítés igencsak meglep, próbálom is nézni, hogy hol rejtegeti az Őrtorony Magazin legújabb számát, de csak az arcát látom, olyan közel jött már megint. Mondom, hát én ezt így hirtelen nem tudnám megmondani, de mit gondol ön, ha már így megkérdezte, feltételezem, hogy el akarja nekem mondani. A Jóistennel való kapcsolattartás – kezdene bele, de nem hagyom. Olyan hangon mondja ezt, hogy az leírhatatlan. Az életét féltő szorongás van a szemében, és ami a legzavaróbb, nincsenek fogai, néhol egy-egy fél fog lóg bele a közelképbe.
Azt mondtam neki a „magnóról” elhangzott fél mondat után, hogy köszönöm, de elégedett vagyok a Jóistennel való kapcsolatommal, és ott hagytam. Nem hallgattam meg. Sőt. Hazudtam is.
„Mert az egész ember sorsa nem egyéb, mint harc a másik füléért. Tamina közkedveltségének egyetlen titka az, hogy nem akar mindenáron önmagáról beszélni. Ellenkezés nélkül fogadja füle megszállóit, és sohase mondja: Ez pontosan olyan, mint amikor én, én…” (Kundera)
Ma délután a lakótelepre bevezető úton odalép hozzám egy mindenre elszánt, középkorú nő. Először, amikor még nem figyeltem, az volt a fejemben, hogy biztos útbaigazítást kér (Merre van az Európa Udvar, tessék mondani?). Aztán egy pillanat alatt összeállt a realitás, hogy ezen a helyen csak olyan emberek laknak és mászkálnak, akik helyi lakosok lévén tudják, mi hol van.
Szóval jön a nő, elnézést kér, hogy megszólít, belelép a személyes zónámba, olyannyira, hogy hátrálok egy lépést, mintha támadni akarna (pedig egyébként igen jó a közelségtűrő képességem, volt hol edződni), és fölteszi A Kérdést. Mit gondolok én, mi kell ahhoz, hogy biztonságosabb jövőnk legyen? Na, ez a fajta megközelítés igencsak meglep, próbálom is nézni, hogy hol rejtegeti az Őrtorony Magazin legújabb számát, de csak az arcát látom, olyan közel jött már megint. Mondom, hát én ezt így hirtelen nem tudnám megmondani, de mit gondol ön, ha már így megkérdezte, feltételezem, hogy el akarja nekem mondani. A Jóistennel való kapcsolattartás – kezdene bele, de nem hagyom. Olyan hangon mondja ezt, hogy az leírhatatlan. Az életét féltő szorongás van a szemében, és ami a legzavaróbb, nincsenek fogai, néhol egy-egy fél fog lóg bele a közelképbe.
Azt mondtam neki a „magnóról” elhangzott fél mondat után, hogy köszönöm, de elégedett vagyok a Jóistennel való kapcsolatommal, és ott hagytam. Nem hallgattam meg. Sőt. Hazudtam is.
„Mert az egész ember sorsa nem egyéb, mint harc a másik füléért. Tamina közkedveltségének egyetlen titka az, hogy nem akar mindenáron önmagáról beszélni. Ellenkezés nélkül fogadja füle megszállóit, és sohase mondja: Ez pontosan olyan, mint amikor én, én…” (Kundera)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)