hétfő, július 31, 2006

Családipótlékosztály

Nagyon utálom, ha valamilyen bürokratikus intézménybe kell látogatnom, mert náluk eleve reménytelen, hogy bármi is sikerüljön, és általában rettentő drámaian tudom megélni, hogy az ott dolgozók a kommunikációs készségeknek igen alacsony fokát érik el.

A mai nappal viszont lejárt a magamnak adott felkészülési idő arra, hogy bemenjek a szociális hivatalba és közöljem ott mindenkivel, akit ez érint, hogy hála a Mindenhatónak, lediplomáztam, és köszönjük szépen, nem kérünk több családi pótlékot, tekintve, hogy nem jár.
Már a lépcsőház ajtaján kilépve éreztem a vérembe toluló agressziót, próbáltam felkészülni a lehető legrosszabbra, és arra hogy milyen kemény Állampolgár leszek majd, ha jön az alázás a pult túloldaláról. Főleg mert tudtam, ez alkalommal én vagyok a hunyó, majd’ hatvan nappal túllépve a dicső bejelentés határidejét.

Na de kérem, ami történt, azt azóta is felfoghatatlannak tartom. Kedvesek voltak! Sőt! Sőtsőtsőt! 1. Elmondták, hogy őszintén szólva nem érdemes bejelentkeznem munkanélkülinek, mert kiutalnak négyórás adminisztratív munkagyakorlatra, és azt még csak vissza sem utasíthatom. 2. ELFOGADTÁK a magyar nyelvű diplomámat!!! 3. Emberségből és illegálisan még le is fénymásolták!!! Hihhetetlen. Persze arról is tájékoztattak, hogy mennyi pluszmunkát okoztam, de teljesen sárkánymentes módon.

Azért a legszebb élményt mégis a tájékoztató jellegű gagyimagyar felirat jelentette:
„A CSALÁDIPÓTLÉKOSZTÁLY ÁTHURCOLKODOTT A 2. EMELETRE!”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mesélj, szerinted?