Ennek az előadásnak (Szlovák Nemzeti Színház) köszönhetően értettem meg, hogy miről is szól A gyertyák csonkig égnek. Szép, mélységes férfi-lélek-történet.
Ezen az estén (január 26 szombat) újra meggyőződtem róla, hogy Martin Huba igazi nagy művész. Az a fajta, aki tiszta és egészséges tud maradni az alkotás hevében is.
Ez alkalom (szlovák, nemzeti, színház a magyar, kisebbségi, színházban magyar szerző művét játssza szlovákul) tanúnizonyság volt arra, hogy van még remény nemzeti kulturális kérdésekben.
És ez a találkozás (bár ez már egy más téma) arról is meggyőzött, hogy lehetünk a barátaink barátainak a barátai épp úgy, mint ahogy ők egymásnak.
Valamint, hogy ha egyszer újságíróskodni akar az ember és kiírja magából frissen a nagy élményt, akkor már nehéz lesz egy másik helyen újat, mást mondani.
így jártam :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mesélj, szerinted?