szaunás

Aktuálisan életegyiklegjobbdolga impróhoz kapcsolódóan rá van állva az ember a játszható helyzetek gyűjtésére, na hát most egy ilyen következik.

Úgy is bevezethetnénk: ki mással találkozhat a szerző múlt karácsonyi wellness-utalványát leüdülve az egyébként extraigényes szaunában töltött első és egyetlen magányos és boldog 5 perc után, mint az anyaszült meztelen gimnáziumi biológiatanárával? Ó, igen. 110 celsius, 5 perc magány majd egyszercsak arra nyitom ki a szemem, hogy ott ül ő, egy szál fütyiben, karnyújtásnyira.
Semmi különös, beszélgettünk. Azóta elhagyott tanári szerepébe két pillanatra csúszott vissza: az egyik, amikor - pszichós értelmezésemben azért, hogy a hatalmát megmutassa - akkor is locsolt még egy adag vizet a kövekre, amikor konkrétan elvinnyogtuk neki, hogy nem bírjuk. A másik pedig, amikor majdnem átevezett a lörning báj dúing mezejére, bemutatván a mellette ülő szintúgy ádámkosztümös cimborájának, ecsetelve, hogy a bemutatkozás gesztusaként alkalmazandó kézfogás mellett mi más volna még rajta megfogható.
Majd később megjegyezte, hogy érződik a beszédemen, hogy jaffáéknál élek és dolgozom, amire egyrészt üzenem, hogy kikérem magamnak, másrészt meg én magam is detektálom, de hála Istennek, a magasfokú nyelvi intelligenciámnak és a tudatos életmódomnak, tudok kapcsolgatni.

Ezen kívül semmi,
megint nem tegeződtünk össze...