Mondta a könyvtároslány, amikor végül hepiendingesen bezúztam zárás előtt két perccel a könyvtárba, és akkor is kikölcsönöztem azt a négy-öt könyvet a ma már második vadiúj olvasójegyemmel.
De mindez nem itt kezdődött.
A délelőtt első felében még azt tervezgettem, hogy Beismerő Vallomás címmel írok majd egy bejegyzést, amelyben arról mesélek, hogy én nem szeretem a telet, csak abban a néhány napban, amikor síelni megyek, de ez a ma reggel tagadhatatlanul szeretnivaló volt. 9 körül könyvtárba indulás, szikrázó-melengető napsütés, hófehér, friss hóban baktatós (túróscsuszás :)) Óbuda, gyönyörű-gyönyörű képeslap.
Aztán jöttek az érthetetlen események.
Könyvtárba beérve kiderült, hogy a pénztárcámat, amit direkt kikészítettem, hogy otthon ne maradjon, mégse sikerült magammal hozni. Az elveszett olvasójegy pótlása kétszáz forint, anélkül nincsen kölcsönzés. Kölcsönözni pedig muszáj, kétszáz forintot tanszéken dolgozó csoporttársnőtől kölcsönkér, megcsináltat olvasójegy, majd három percen és három méteren belül újra elveszít. Ne kérdezze senki, hogyan - erre születni kell. Ezek után még néhány könyv megtalálása következik be, de mivel nincsen több kétszáz forint, nem lehet több új olvasójegyet csináltatni. Mi legyen hát, még néhány megtalált könyv azonosítószámát téves módon kiírás után távozik, remélve, hogy nem üti el a villamos ezen a szikrázó téli reggelen.
"El vagy te varázsolva" - szokta volt mondani MúcskaJózsi annak idején megboldogult nyolcosztályosgimis korunkban, bármire, amire nem volt kedve válaszolni. Hát ma délelőtt konkrétan ezt éreztem, addig, míg el nem kezdtem félelmet érezni, hogy nehogy valami végzetes dologba sodródjak észrevétlen.
De aztán jóra fordult minden.
Megszépült a délután, meglettek az igazi azonosítószámok, elkészült a második új belépőkártya, és a szolgáltatás még mindig meglepően európai a Corvinuson.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mesélj, szerinted?