elidegenedés

Azon töprengtem az előbb, hogy az elidegenedés bizonyára az, amikor elkapsz egy vírust és a közösség kitaszít magából téged és a hozzád közelieket, mert attól tart, hogy ha ez a gyilkos kór, akkor már a jelenléted vagy a hozzád közeliek jelenléte is veszélyes lehet a közösség tagjaira, vagy azok gyerekeire nézve.

Meg hogy az is biztos jele az elidegenedésnek, amikor abból érzed, hogy valakinek az ellenség-listájára kerültél, amilyen módon nem kommunikál veled, vagyis kommunikál, de mégse. Fájdalmas dolog az ellenségek listájára kerülni, rossz álmokat meg gyomorbántalmakat okoz.

És akkor jött Weber Andi ma esti kiírása az arcok könyvében, amikor az életben először láttam értelmét az arcok könyvének egyáltalán, de akkor nagyon:

"Hiszem, hogy süt a nap, akkor is, ha nem látom. Hiszek a szerelemben, akkor is, ha nem érzem. Hiszek Istenben, akkor is, ha hallgat." (Zsidó imádság egy falra írva Coloniában a második világháború idején)

és az ezzel a durva, hogy azon túl, hogy minden része igaz, még random variálva is stimmel, mondjuk így:
Hiszem, hogy süt a nap akkor is, ha nem érzem. Hiszek Istenben, akkor is, ha nem látom.
Hiszek a szerelemben, akkor is, ha hallgat.

És akik továbbra is azt gondolják, hogy sertésinfluenzában szenvedek, azoknak üzenem, hogy most lehet még licitálni örökség ügyben.