ott maradt szerelmek

van az úgy, hogy azt gondolod, a szerelem, meg mindenféle vonzódás, kötődés, vágyódás és hasonló elmúlt.
aztán egyszer csak
abból a fiókból,
aminek már régen üresnek kéne lennie,
elkezd szivárogni valami illat.
és azon kapod magad, hogy nyitottság ide vagy oda, a tudatosságon és millió tapasztalaton alapuló érvek oszlopai hiába állnak rendíthetetlenül és parancsolnak megálljt,
valami kötelék még mindig lészen. ide, oda, többfelé.
és akkor el kell kezdeni a küzdést meg a fogösszeszorítást, takarítást és ész-érvek harsogását újra. hátborzongató.

tavaly ilyenkor Gabriellával, aki a legeslegjobb útitárs, Göteborgban egy vágyott hajós városnézésen játszottuk azt, hogy amikor a hajónk áthaladt valamelyik híd alatt a sok közül, mindig kihajítottunk egy-egy régmúlt szerelmet a folyóba.
elkellene megint egy ilyen.