Nagyon, nagyon sok blogmondanivalóm van, amelyek többsége ssssúlyos.
Úgyhogy arra jutottam, ezen a könnyed nyári estén mégis inkább egy gasztro-típusú bejegyzéssel fogom szórakoztatni a Nagyérdeműt.
"A hülye ..." - típusú hozzászólások, ha jól emlékszem, az óvodás korszak termései elsőként, amikor a gyerek megküzd, miután az akadályt lehülyézi, de megküzd akkor is.
Hát így voltam én ma este.
A sztori kezdete, hogy a múltheti piaclátogatásom oly késői időpontra sikeredett, hogy már csak néhány, élete utolsó pillanatát élő brokkolit sikerült megmentenem. Amelyek leginkább az összetrancsírozásra voltak alkalmasak. Úgyhogy legyen belőlük sajtos brokkolifánk, mondá a benső bölcsesség, és elveníté fel közvetlen ez után az egyetemi korszakból származó emlékeket, hogy mi minden kellhet az ilyesmibe. Ahelyett, hogy receptet nézett volna.
Gondoltam, hogy az összefőzött és -trancsírozott brokkolikhoz némi tojás és krumpli elég lesz kötőanyagnak, na meg persze a MolnárLány konyha kötelező elemeként megjelenő bambino sajt.
Nyilván már elsőre látszott, hogy nem lesz elég, úgyhogy toltam bele még némi zabpelyhet, mert azt is tudjuk a szénhidrátmentes vega konyha iránti elköteleződésünk óta, hogy ha nem akarsz lisztet, használj zabpelybet.
További ős tudás, hogy olajban nem sütünk Semmit Soha. Ez még Dalmától származik, és szintén örökérvényű igazság, amelynek feloldására néha rávisz az élet, tudva, hogy következményként az összes függöny kimosásának szükséglete várható, meg hajmosás, mert hát az olajszag nem egy kedvelt lakásdekorációs eszköz. Még jó, hogy eszembe jutott a lakás más irányaiba mutató egyéb nyílászárókat gondosan bezárni a művelet megkezdése előtt.
És nem és nem. Próbáltam sütni fánk alakban. Szétesett, mint bennem az élet.
Próbáltam sütni zabpehelybe panírozva. Kiröhögött. Sületlen maradt.
És aztán feladtam. Beleborítottam néhány kanálnyi fehér (!!!) lisztet mégis.
És összeállt, és megsült, és fánkszerű lett, mint ahogy meg volt álmodva.
Hogy mit tud ez a hülye liszt? Azt nem tudom.
Hogy még fel is puffadt kicsikét, hogy megmutassa, így aztán tényleg fánk tud lenni.
Hogy kéne értenem a konyha kémiájához?
Hogy megválaszoljam, micsinál a tojás, ha liszttel találkozik és miért nem tudja ugyanezt a zabpehely?
Nem tudom.
De azt tudom, hogy kötőanyagra szükség van.
És ezek szerint a saját elveinkkel szembeni kompromisszumokra is.
A te életedben mi a liszt? hmm?
Érdekes, igaz? De ám az is lehet, hogy csak nagyon hozzászoktunk, hogy milyennek kell lennie a fánknak. Lehet, hogy nem is kéne fánknak nevezni, és sokkal jobb lenne a skatulya nélkül.
VálaszTörlésDe a "lisztre" szükség van. Nekem a világba vetett ősbizalom a liszt és a szeretet, ami körülvesz. Akkor is, amikor éppen meg vagyok zuhanva. Az ősbizalom is néha jól elbújik, mint az utóbbi napokban, de az , hogy valahol mélyen megvan a rosszabb helyzetekben, valószínűleg az segít túlélni, ha arról van szó.
Ó, és talán még az olvasás. Ősbizalom, szeretet, olvasás. Talán ilyen az én receptem. De azért csak talán, mert most elgondolkoztam, hogy mi lehet még. :)
Krisztám, ölellek :)
VálaszTörlésTudományosabban, szerintem (de már elég kopottak az ebbéli tudásaim) a sikértartalom lehet a kulcs. Nálam most a tk tönköly az alternativa a sima lisztre, ha már próbálkozni kell. De pl a megszokott palacsinta izt, csak a megszokott sima liszt tudja adni, hiába bármiféle alternativa, nem ugyanaz az élmény, pedig a szándék megvolt.
á, a sikér lenne a sikerkritérium? hallottam már valaha, hogy van ilyen. asszem kicsit tanulmányozom majd ezeket újra én is.
VálaszTörlés