Nem fogok most magyarázni semmit. Csak ideteszek nektek egy darab Alessandrót, a Tengeróceánból, mert újra olvasom, és hát egészen katartikus.
Az alábbiak minden egyes mondatáról komplett önismereti csoportokat lehetne indítani. Valószínűleg használni is fogom majd ezt a szöveget egyszer, ha képes leszek rá, hogy olyan tempóban olvassam, ami nem egyenlő az élethabzsolással. Pillanatnyilag ez nem megy.
"Ne gon-
dold, hogy az élet olyan, amilyennek képzeled. A saját útján jár. Te meg a magadén. És ezek nem azonosak. Bizony... Nem mintha boldog akartam volna lenni, nem. Pusztán menekülni akartam... menekülni, igen: menekülni. Csak később jöttem rá, minek kell a kiindulópontnak lennie: a vágyaknak. Az ember azt hinné, más az, ami megmenti: a kötelesség, a tisztesség, az, hogy jó legyen. Nem. A vágyak mentik meg az embert. Ez az egyetlen, ami valódi. Velük megmenekülsz. Csak későn jöttem rá. Ha időt adsz az életnek, könyörtelen, különös fordulatokat vesz: és egy szép napon azt látod, hogy már csak úgy lehetnek vágyaid, ha bajt okozol velük magadnak. Ekkor minden felborul, nincs mód a menekülésre, minél jobban kapálózol, annál jobban belegabalyodsz a hálóba, minél inkább lázadsz, annál jobban sérülsz. És nincs menekvés. Túl későn kezdtem vágyakozni. Minden erőmmel. Annyi bajt hoztam magamra, hogy el se bírod képzelni.
Tudod, mi
olyan szép itt? Nézd: ahogyan sétálunk, a homokban
hagyjuk a cipőnk nyomát, itt maradnak, szépen kirajzolódnak. De holnap, amikor
felkelsz és végignézel ezen a hosszú parton, semmit sem látsz, sehol egyetlen
nyom, jel. Éjjel a tenger elmossa. A tenger mindent elrejt. Mintha soha senki
nem járt volna itt. Mintha mi sem léteztünk volna. Ha van hely a világon, ahol
arra gondolhatsz, milyen semmi vagy, hát ez itt olyan. Már nem föld és még nem
tenger. Nem ál-élet, de nem is valódi. Idő. Múló idő. És kész. ...
... A tenger elvarázsol, a tenger megöl, megijeszt,
meghat, olykor nevetésre késztet, máskor eltűnik, tónak álcázza magát, vagy
vihart támaszt, hajókat nyel el, vagy gazdaggá tesz, de válaszokat nem ad,
bölcs szelíd, hatalmas, kiszámíthatatlan. És főleg: magához szólít. A tenger hív. Lényegében nem tesz mást, mint: hív."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mesélj, szerinted?