az alvásról

A félreértések és a sznobizmussal vádaskodás elkerülése érdekében elmondom az elején töviről hegyire, hogy Máraiban leginkább, mindennél jobban a címadását szeretem. Úgy tud címet adni,
hogy ha ezt a kottát követi az ember, légyen akármilyen bugyutaság is az írásának témája, garantáltan, hogyúgymondjam ab ovo bölcsességnek fog hangzani (teszemazt "A fehérnemű-vasalás értelmetlenségéről").

Nostehát.
Nemrégiben kiderült egysmás a zegészségemről vagyishát kiderülőben van, aminek kapcsán utánaolvastam néhány dolognak, és amikre bukkantam, azok közül néhány felborogatott az életben eddig alapténynek számító igazságot (úgymint például az elválasztott táplálkozás hatékonysága, amiről persze ilyenkor, a húsvéti ételdömpingben egészen hiteltelen írni, de mindegy is).
Valamint érintettek témákat, amikről eddig nem nagyon vettem tudomást.
Úgymint az alvás funkciója is.
(mindehhez muszáj tudni, hogy mi, Molnárok, köztudottan a kognitív disszonancia redukció feketeöves nagymesterei vagyunk, vagyis sokmindenre képesek vagyunk, hogy a magunk igazához alakítsuk a világot).

Tehát a nagy bölcs leírások kerek perec kimondták, hogy az alvás valami elengedhetetlen fontosság az élethez, mert a testünk sejtjei tényleg ekkor regenerálódnak, és aki nem alszik eleget, és főleg nem éjfél előtt, az búcsút inthet a regenerálódásnak és tárt kapukkal várhatja a megbetegedést.
El is határoztam ennek örömére, hogy muszáj lesz az életemet a saját tempómhoz igazítani, vagyis ami belefér egy napba, az belefér, ami meg nem, azt - a korábbiakkal ellentétben - elengedjük.
Ez ment is, míg mínusz sokból a minimum pihentségi szintre aludtam magam. Azóta meg jönnek a sok lehetőségek, kínálkoznak sorban: bepótolni mindent, ami hónapok óta elmaradt, írni, olvasni, másokkal találkozni, filmet nézni, falni a szépirodalmat...
És ilyenkor csapdos a dilemma: annyi fontos dolog van ebben a rövid életben, miért épp alvással tölteném a nyugodt és békés éjszakai órákat?
de ha nem azzal töltöm, zombi leszek.
de ha nem olvasok szépirodalmat, kultúrzombi leszek.
de ha nem...
de ha nem...
nemtom, hogy kell ezt jól.

(várom az okos kommenteket...)

még egy húsvétos

még egy, ajándékba kapott húsvéti mélység
köszönet érte Dalmának...

Dsida Jenő
Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.


Misztrálos előadásban meghallgatható itt.

húsvétra várva

van a húsvét-várásban valami felüdítő, mélyre belélegzett tavaszillat, amitől minden sejtünk felujjong, hogy van remény :)
megcsapott már idén is néhányszor, hála Istennek.

a húsvétra készülés nem sikerült sajnos igazira, de talán a nagyhét meghozza majd a mélyülést.

Van egy vers, Pilinszky, abban benne van minden, amit érezni szoktam ilyenkor.
A húsvét nagyobb ünnep nekem, mint a karácsony. A földkerekség legnagyobb ajándékának ünnepe. Egyszerre félelmetes és felszabadító.
Csupa szorongás is, amit érzek - gyermeteg, buta gondolatkísérlet, de mégis mindig valós félelemként jár át: mi van, ha Krisztus idén nem támad föl, nem lép ki a sírból és elveszítjük őt örökre?
Aztán elgondolkodom ezen, mit jelent elveszíteni, visszakapni, hinni és kételkedni.
És azután Krisztus feltámad. újra meg újra.

Harmadnapon

És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek.
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive -
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.

fülről fülre

Hátazúgykezdődött, hogy egyszercsak írt Timi, hogy vegyem meg neki aztabizonyos Szájról szájra c. albumot. Én, mit sem sejtve felvettem a teendők listájára, hogy majd...
Már korábban, meg ezek után is többfelől hallottam, hogy Szalóki Ági valami jófajta zenét csinál.
Szintén mindeközben, valami teljes mértékben kiakasztó (taccsra tevően jó, világot felforgató, a Nagy Sírást előhozó) program után keresgélve, elkezdtem nézegetni a MüPa programját.
Aholis megtaláltam a Szájról Szájra lemezbemutató koncertjét.
Amire nem tudtam elmenni.
De elküldtem egy kollégát csupa jóindulatból.
Aki épp aznap tervezett oda menni, csak egy másik koncertre.
De végül sikerült átirányítanom.
És hát beleszeretett.
És megvette a lemezt.
És hallgatjuk azt azóta is, újra meg újra, úgyszint beleszeretve.

Olyan muzsika ez, ami valami nagyon mélyen, az emberségünk legszebb csodáiból fakadó, mindannyiunkban élő húrokat penget, tiszta szépséggel, csöndes, édes fájdalommal, és mindent legyőző, erős életszeretettel.

Fantasztikus hangszerelés, a három lány csodaszép, különleges hangja, igaz népzene, meditatív mélységekkel. Hogy az ember meghallgatja, és nem talál rá szavakat, vagy csak egyszerűen nem tud megszólalni, mert a zene tisztasága után otrombának hatna bármilyen szó.
A Sem eső a kedvenc. Menyasszonyos, ifjúságtól búcsúzós, anya-lánya kapcsolatról is szóló csoda.
Olyan, ami kihozza a régen várt Nagy Sírást.
remélem
hamarosan

én és a dm

még a hajdani sokkal aktívabb nagyítós időkben, kedvenc tündér-barátosnékkal alakult ki a szokás, hogy önmagunk alkalmankénti megjutalmazása céljából különféle kényeztető illatszerbolti termékeket vásárolunk, amikor a lelkünket kellően rászorultnak érezzük az ilyenfajta, némileg mesterséges ajándékokra.
ebből a "szakmai körből" származik néhány nagy kedvenc termék, ami azóta már a mindiglegyennálad kategóriába tartozik, úgy, mint például a baktériumölő zselécske vagy a babatörlőkendő, de ennek a hozadéka még nagyon régről a parfümmel megbolondított paraffin-olaj (amiből egy modulattal a parfümünkhöz illő testolajat varázsolhatunk), és ennek egy különleges ágazata a korábban már emlegetett mentolos ajakbalzsam is.
szóval, leegyszerűsítve a témát, ha már nagyon rossz a kedvünk, vagy ha úgy érezzük, hogy megérdemlünk valami fincsit (ami nem hizlal), akkor bevetjük magunkat egy drogériába (szigorúan dm) és felfedezünk valami merőben újat.
péntek délután, keresve, hogy mi hangol rá jobban a vizsgaidőszak utáni felszabadultságra, tettem egy ilyen kört.
ebből született meg például a gránátalma-korszak két új felfedezettje,
az oliva-gránátalma testvaj,
és a passion fruit labello is, amelyről előre megfontolt szándékkal abban a hitben élek, hogy szintén gránátalma, s az igazságoz tartozik, hogy nem az, de mindegy is.

Mindkettőt nagy bizalommal ajánlom.

Vagy a szintén Aldo Vandini kézmaszk,
illetve a régi nagy kedvenc pumpás kamill kézápoló krém.

És ami még segíthet legutóbbi tapasztalataim szerint az ilyen tavaszváró depis délutánokon:
felfedezni egy új babatörlőkendőt
venni valami garantáltan ökobio étel-terméket
vagy egy fogkefét, szigorúan esztétikai szempontokra hagyatkozva (utóbbi nagyon jól sikerült legutóbb, talán életem legszebb fogkeféjére találtam).
És ha még mindezek mellé egy parfüm, netán valami dekorkozmetikum is becsusszan a kosárba, semmi sem állíthat meg a felvillanyozódástól... :))