A buli a legjobb terep a társadalomkritikus szemlélődéshez.
Nyári egyetem záróparti. Először olyan a RÉV, mint mindig, leülsz, sör-vagy-nemsör, csupa tippikus komáromi arc, vidámság. Aztán átmegy érdekesbe. És ekkor rajzolódnak ki ők, A Történetek.
Kisiskolás osztálytársam, első szerelmem, hajdanvolt büszkeségünk gyermek úszóbankok, A Város Nagynevű Építészének fia is be van rúgva eléggé. Kezdetben andalog a táncparkett elején egy sörrel (apja is így csinálta biztosan annakidején, komáromi nagyfiú korában, mígnem elcsábította és nőül vette a város legsavanyúbb nőjét, úszóbajnokunk szülőanyját), szóval andalog, majd pedig ő is elkezd csábítani egy Nőt (mellesleg hat-hét éve már egy Szőke Díszlánnyal „jár”). Szóval először hosszan beszélgetnek, majd táncolnak. A Nő, aki úszóbajnokunknak láthatóan nem tetszik igazán, pedig nem csúnya, el van varázsolva teljesen. Alig hiszi, hogy mindez vele történik. Egy ilyen szépség, itt a záróbulin, amikor már azt hinné az ember, hogy megint különösebb élmény nélkül megy haza, ó, hihetetlen – zavartan mosolyog, és kénytelen elhinni, hogy ez igaz, mert saját kezével fogja, s még inkább az úszóbajnok őt…
Kundera is megirigyelné.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mesélj, szerinted?