mindig is éreztem, már régebben is, hogy mintha nem is egyszerűen testérek, hanem ikrek lennénk.
mintha lenne valami titkosos köldökzsinór, ami összeköt.
összetart, nagyon közel, aztán messzebbre enged, aztán, ha eltévednénk, segít visszatalálni.
a felnőttség közeledtével hajlamos ezt elfelejteni az ember. érzek valami billenést, mintha nem lenne valami rendben, de nem kérdezem, mert látszólag minden rendben van és egyébként is, minek aggodalmaskodni.
aztán egyszercsak találkozunk, kikísér a vonathoz, és zutty.
hihetetlen, hogy mennyire egyformán mélyen és magasan hullámzunk, legszívesebben leállnék egy jó nagy közös sírásra (úgyis ha már sokáig nem tudnak kijönni a könnyeim, csak toporzékolnak a felszínen, és semmi sem indítja el őket, hát, ha őt meglátom, az segíteni szokott a zokogás előhozásában. és akkor azt mondja, hogy "olyan hülye vagy", és akkor jó), dehát a vonat, az jön.
budapest-piliscsaba-budapest - retúr - lélek tour
ha ketten vagyunk a világvégében, máris jobb egy kicsit :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mesélj, szerinted?