ma újra találkoztunk. a lapos galamb és én.
ugyanott feküdik, kissé már belepte az út pora és az alatta elterülő beton színéhez hasonult.
de köszöni szépen, jól van.
épp a között a két autó között akartam mareggel átlibbenni, ahol ő fekszik azóta.
namindegy.
az alábbiakat meg Szabó Magda írja és minden nagyobb korlát nélkül tudok vele azonosulni, vagyis mélyen betalált:
„…Gizella, sajnos, nem szép, vele csak beszélgetni szeretnek a fiatalemberek, nem táncolni, senki sem veszi észre beszédes, szép szemét, csak a szúrásait figyelik-mosolyogják, örök, humoros-keserű, néha gonosz szócsatáit, Gizella nyelvétől rettegnek a többi lányok, a fiúknak pedig nem is jut eszükbe, hogy Gizella is nő…”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mesélj, szerinted?