családunkhoz ígyúgy kötődő, szeretetteljes, születettpedagógus ismerősünk, rózsanéni.
szavalóversenyek végtelen történeteit játszotta vele végig tesó és az egész család.
kisebb gyermekét, tán a kicsit sem felhőtlen gyermekkornak, tán a géneknek köszönhetően, súlyos dyslexia-dysgráfia kombóval áldotta meg a teremtő.
érettségire készültek.
hogy tanul ugye a dyslexiás gyerek? ő mesélte a fejébe az egész magyar irodalmat, a végén a gyerkőc még élvezte is...
anyu, ha én átmegyek ezen az érettségin, megtanulok olvasni!
hát mekkora mondat ez!
benne van minden, ami egy ilyen gyermeket ér az életben, illetve az iskolarendszernek hívott katasztrófa-intézményrendszerben...
egy kanálnyi édes-savanyú mártás az alkulóban lévő amatőr-pedagógiai hitvallásomnak :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mesélj, szerinted?