mondjátok, vidámakat írjak
igazából egy halom vidám történet össze van gyűjtve a fejemben, csak a filósakkal az van, hogy azokat gyorsan ki kell írni, a vidámak meg nem annyira nyomják a szivem, ezért azokat halogatom.
na akkor jöjjön egy.
azért szeretünk ott lakni a rumbachsebestyén utcában, budapest közepén, mert nemcsak, hogy minden 20perc, hanem a kis autókának is jó helye van az udvarban.
általában
néha, amikor a falhoz állok túl közel, akkor a fölötte balkonról ledobált elszáradt muskátlihajtások landolnak a szélvédőmön, igazán kedves
mondja is a házinéni, aki mindent lát, hogy há ne álljak olyan közel, mert rám dobálnak minden szart
mondom, igaza is van, mit jófejkedek én, hogy mindenki elférjen tőlem, inkább előbb maradok
akkor csak a szép érett feketeszedrek potyognak rám mindenhová, és szottyannak rá mármár lekvár állapotban a csillogó ezüstre, nade sebaj
jóltettem, előreálltam
egyszercsak jön a felirat, a szélvédőmhöz tűzve:
"KÉRJÜK ÁLJON HÁTRÁB. AUTÓS SZOMSZÉDOK. KÖSZI"
így, ahogy írtam.
kedvesek
ez már majdnem olyan jó, mint tavaly ilyenkor a családipótlékosztály :)
hátra is áltam, ahogy köll
persze a házinéni épp akkor is arra sündörgött véletlen.
mondta, mennyire tajtékzott a taxisszomszéd a bazinagy mercijével, hogy nem tud tőlem elfordulni.
hát hiába. a közösségi együttélés mindig áldozatokkal jár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mesélj, szerinted?