tisza katát olvasok mostanában, mármint nem a blogot, hanem a könyvet (magyar pszicho) - sok mindent kimond benne határon túli létről, magyarországi fogadtatásról "egy határontúli budapesten"-érzésről, ami bennem is ugyanúgy él, és ami eddig kedves anyaországi testvéreink előtt tabu volt.
nőségről is sok olyat ír, ami bennem is hasonlóan cseng...
"A magyar spirituális irodalom mestere szerint a nő meg a férfi sokszor nem ugyanazt a zenét hallják. Mert az igazi Nő odaadó. A Férfi erre képtelen. Ezért hát a nő tanuja meg szeretni önmagát. Megismerni önmagát, befelé fordulni és szabadnak lenni. És mindenekelőtt nem feladni a méltóságát! Az Isten pedig megmutatkozik minden emberben, akit szeretni tudunk. Akiért lemondunk önmagunkról. Akiért képesek lennénk akár meghalni is. Igen. Belehalni.
...
Megkérdezte a magyar mestert, hogy látja, a szeretet valóban nem akar birtokolni, hanem inkább szabadon enged, képes a lemondásra? És a mester azt válaszolta: ha szeretsz, küzdesz. Ha nem vagy képes a küzdelemre, nem is éled át az érzelem erejét. Mert ha átéled, igenis szeretni akarod a maga teljes valójában, és nem elengedni..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mesélj, szerinted?