amikor az ember siet,
pirosra váltanak mind a közlekedési lámpák-
az autósoknak és a gyalogosoknak egyaránt
és megáll az élet azon nyomban,
amikor az ember siet.
lassabban nyílnak ki a villamos ajtói,
a vonat most az egyszer pontosan indul el,
és nem állnak meg az autók, hogy átengedjenek futva az úttesten.
amikor siet az ember,
tutira kihagy egyet a trolibusz
és a legkevésbé pontos barátok is korábban megérkeznek a randira.
a barátságos buszsofőr pedig hirtelen fontosnak érzi,
hogy megmossa az ablakot belülről is indulás előtt,
és gondosan újrakösse a nyakkendőjét.
amikor siet az ember.
ilyenkor lehet igazán
tanulmányozni az élet apró szépségeit,
megmosolyogni az extraprecíz sofőrbácsit
és fogadkozni, hogy máskor hamarabb indulok,
de leginkább
átengedni magunkat
az élet zajló áramának mindörökre
és nem bánkódni azon, ami már visszafordíthatatlan,
hiszen vannak dolgok, amelyekre nem lehetünk hatással.
és ha nem morcogunk fölöslegesen
hanem versikéket faragunk inkább elmélázva,
még az is lehet, hogy Janikovszky Éva
büszkén mosolyg ránk a mennyekből
vagy azt is hihetjük,
hogy legalább
Varró Dani örölne, ha mindezt elolvashatná.
így mindjárt jobb is a helyzet.
:)
VálaszTörlés