A Nagy Karácsonyiajándék-Keresési Filozofálás mellett nemrégiben, némi gyermekkori nosztalgikus kíváncsiság-ízzel vegyes ajándék-kapási filozófia is kitört rajtam.
Úgymint az azon való fejtörés, hogy amellett, hogy nem szeretnék kényszerből ajándékozni senkinek "valamit", csak azért, mert minden évben szoktunk, én magam is kis túlzással rettegek az ilyen nyögvenyelős ajándékoktól.
Onnan eredt ez a gondolatkör, hogy vannak azok a barátok-ismerősök, akikkel kellő távolságba került már az életünk ahhoz, hogy döbbenetesen nem tudom, most éppen mire vágynának, mitől lennének boldogok, minek örülnének. És ha ez így van, ők épp ugyanennyire nem tudják ezt rólam. És nincs alkalmam elmondani, mivel nem mindenki olyan kedvesen kreatív, mint Anyu, aki még ma is kéri, hogy írjak levelet a Jézuskának, és akkor majd abból választanak, többnyire könyveket.
A ne ajándékozz tárgyat - körök visszatérő anekdotája, hogy gyerekkorunk óta vannak azért olyan tutibiztos ötletek, amelyeket bármikor, bárkinek... Régen ez volt a kazetta, ma meg a bögre, zokni (esetleg tea és gyertya).
De hála a Magasságosnak, az élet nem fekete és fehér. Egyrészt illendő némi önreflexió: igen, én is fogok idén is teát ajándékozni, mert amellett, hogy klisé, azért van belőle nagyon különleges is, valamint kellemes élmény-filozófiákkal köríthető.
Másrészt zoknit és bögrét is lehet hiperszuper-kreatívan, ötletesen és 100% személyesen kapni. Mint ahogy történt is a barátocskás előkarácsonyon.
Vagyis egyelőre semmi sincs veszve. Sőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mesélj, szerinted?