ótejóég, azt magyarázza el nekem valaki,
hogy miért fog el a rettegés a saját születésnapom előestéjén,
ahelyett, hogy titkos mosollyal azokra a szeretett emberekre gondolnék, akik majd megköszöntenek
vagy miért nem azzal foglalatoskodom, hogy hogyan mondjak köszönetet azoknak, akiknek ezt az egész élet-forgatagot köszönhetem,
ahelyett, hogy a szorongásom leplezésére fordítom az energiám
vagy miért nem boldog ünnepléssel töltöm majd az időt, ahelyett, hogy elmulasztottságok és a visszafordíthatatlan magány baljós érzete kerítene hatalmába.
jujjjujjjuj
de ma legalább kimondtam
a születésnap a legtragikusabb napja az évnek
másokét szeretem, az igen
megpeletést készíteni, ajándékot varázsolni, hangulatot teremteni
az fincsi
de a sajátom rettenetes
nahát...
jövőre beiratkozom egy ünneplés-tanfolyamra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mesélj, szerinted?